Amióta – még 1992-ben – az Európai Unió elfogadta a maastrichti kritériumokat, azaz a költségvetés legfeljebb 3 százalékos hiánycélját, Portugália azóta nem tartja be, akárcsak több más tagállam. A végső döntést az Európai Tanács hozza meg a jövő hét kedden, és az Expresso című hetilap értesülései szerint ezek a szankciók akár a szerkezeti pénzalapok megkurtítását vagy megvonását is jelenthetik.
A beígért szankciók egyik oka, hogy az alig több mint fél éve megalakult, a szocialista António Costa által vezetett baloldali koalíciós kormány a múlt héten többek között elfogadtatta a 35 órás munkahétről szóló törvényt a közalkalmazottak számára. Ezenkívül 23 százalékról 13-ra csökkentette a vendéglátó-ipari áfát, és enyhén emelte a minimálbért. Mint ismert, Portugália 2011 áprilisában a csődveszély miatt mentőövet kért az Európai Bizottság (EB), az Európai Központi Bank (EKB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) trojkájától, s a 78 milliárd eurós segítség fejében részben emelte a munkaidőt és csökkentette a béreket. Klaus Regling, az uniós stabilitási program (EFSF) vezetője éppen egy éve még dicsérte Portugáliát, de akkor Pedro Passos Coelhónak hívták a portugál kormány jobboldali fejét, a mentőöv programjának végrehajtóját. Costa azzal érvelt, hogy választási ígéretét teljesítette, és így akarja tovább csökkenteni a már csak 11,6 százalékos munkanélküliséget, amely 3 éve még 13 százalék felett járt. A brüsszeli elégedetlenség másik magyarázata, hogy a Costa-kormány is kivár a mentőöv egyik privatizációs céljának teljesítésével, és nem akarja magánkézbe adni a társadalombiztosítási pénztárt, sőt inkább hozzájárulna állami feltőkésítéséhez. A többi portugál bank sem áll fényesen. Spanyol és angolai bankok ellenőrzik a részvénycsomagok csaknem felét, a többiben még állami többségű a részesedés. És most az a tét, hogy ezen a téren az amerikai vagy a kínai fél javára billen-e a mérleg. Sőt az az érdekes helyzet állt elő, hogy Portugáliában aggódnak a spanyol szomszéd erősödő banki befolyása miatt – Angoláé miatt inkább Brüsszel és az EKB –, ezért inkább kínai vagy amerikai befektetéseket akarnának. Május közepén közgazdászok és volt miniszterek odáig mentek spanyolellenességükben, hogy kiáltványt fogalmaztak meg a portugál bankok védelmében.
Közben már Portugáliában is felerősödtek az unióellenes hangok, különösen a Costa-kormány egyik koalíciós partnerében, a trockista irányvonalat követő Baloldali Blokkban, amely felvetette, hogy az Ibériai-félsziget kisebbik országa is rendezze meg a maga népszavazását az EU-tagságról. A január vége óta új, jobboldali elnök, Marcelo Rebelo de Sousa azonnal nyugtatni akarta Brüsszelt és a Costa-kormányt. Csakhogy ha az EB mégis beváltja fenyegetését, és valóban megvonja az uniós szerkezeti forrásokat, Portugália pénzügyi és gazdasági helyzete – akárcsak az egyébként melankolikus és beletörődő lakosság – nem bírna ki egy újabb mentőövet; ugyanis csaknem belerokkant az előző kormány idején túlzásba vitt megszorításokba.
