Biztos, hogy a héten Washingtonba utazó új argentin államfő, a liberális nagyvállalkozó Mauricio Macri és vendéglátója, Barack Obama elnök megtárgyalja a támaszpont létesítésének kérdést. Az amerikaiak a Karib térségben és Közép-Amerikában már egyébként is több támaszponttal rendelkeznek: a kubai Guantánamóban, Aruba Curacao és Puerto Rico szigetén, illetve a közép-amerikai el salvadori Comalpában.
Ezeken kívül az amerikaiak több félhivatalos, vagy legalábbis ilyennek értelmezhető támaszpontot működtetnek, különösen a csendes-óceáni partvidék országaiban: például Peruban, Hondurasban, Costa Ricában, Panamában, illetve egy hivatalosan bérelt légibázisa Kolumbiában.
Walter Goobar, a cikk szerzője úgy véli, az Egyesült Államok stratégái elsősorban azt alapvető célt tartották szem előtt a későbbi helyszínek kiválasztásában, hogy ellenőrzés alatt tudják tartani a jövő nélkülözhetetlen energia- és erőforrásait, a nyersolaj és az ivóvizet, de a többi természeti kincset is. A brazil–paraguayi–argentin hármas határ térségében húzódik a felszín alatt a Guaraní víztározó, vagyis a világ édesvízkészletének csaknem fele, 1,2 millió négyzetkilométeres területen.
Az egyik támaszpontot az argentínai Tűzföldön építhetik meg Ushuaiában. A szerző a másik támaszponttal kapcsolatban a paraguayi Mariscal Aristagarribia repülőterére tippel, amit még 1980-ban kezdtek építeni, akkor 16 ezer katona állomásoztatására volt alkalmas, de itt már hangárokat, és radarokat is építettek, illetve felszereltek.
