A támadások esetében azt is figyelembe kell venni, hogy a pszichésen labilis – a négy német támadó közül például ketten azok voltak –, akár a társadalom peremén élő vagy épp migrációs hátterük miatt kikezdett személyek a közösségi médián keresztül könnyen válhatnak az iszlamista terrorakciók mintakövetőivé. Még ha klasszikus ámokfutást követnek is el, hirtelen radikalizálódásukban motivációként megjelenhet az Iszlám Állam terrorszervezet módszereivel való azonosulás. Biztonsági szakértők az elmúlt időszakban egyre inkább arra hívták fel a figyelmet, nem szükséges kiutazni kiképzésre mondjuk Szíriába az Iszlám Államhoz, hogy valaki kiábrándultságában sorsközösséget vállaljon a szélsőségesekkel. Egyszerűen a szükséges információkat – robbanóanyag elkészítése és célpontkiválasztás – megkapja ímélben. A terrorcsoportok pedig ezzel a módszerrel egyre több embert tudnak elérni Európában, anélkül hogy be kellene szervezniük őket.
Kérdés persze az is, hogy a német kormány mit kezd a helyzettel. Amint Kiss J. László elmondta, a 2017-es választásig nem várható, hogy Angela Merkel beismerje, megbukott eddigi migrációs politikája, és az sem valószínű, hogy önkritikát gyakorol, még ha a Kereszténydemokrata Unió (CDU) bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) folyton ezt hangsúlyozza is. A helyzet egyébként a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) pártnak kedvezhet, holott ez a merényletek előtt belső vitái miatt vesztett a népszerűségéből. Ha a berlini kormány kitart jelenlegi migrációs politikája mellett, az AfD akár 20 százalék körüli eredményt is elérhet a jövő évi parlamenti választáson, de akár már a szeptember 4-ei mecklenburgi vagy a 18-ai berlini tartományi voksoláson is hasonló eredményeket érhet el. A helyzet a szociáldemokratáknak (SPD) is komoly kihívás, főleg ha nem akarnak nagykoalíciót Merkelékkel, ahogy talán a legdurvább pofon az volna, ha a CDU–CSU és az SPD együtt nem érné el az 50 százalék plusz egy szavazatot a kormányalakításhoz.
###HIRDETES2###
