Amióta NATO-csúcstalálkozókat tartanak, mindig akadnak nyertesek és vesztesek a 28 tagot tömörítő katonai szövetségben – ilyen volt a legutóbbi találkozó is, amit a hétvégén tartottak Varsóban.
A Foreign Policy megvizsgálta, kik azok, akik örülhetnek az új irányvonalnak, és kik azok akik nem: szerencsénkre ezúttal azok közé tartozunk, akik eredményesen tudták képviselni az érdekeiket. Nem is akárhogyan.
A Foreign Policy elemzője, James Stavridis – ő volt a NATO európai főparancsnoka 2013-ig – szerint a győztesek listáján az első hely a NATO kelet-európai tagjait illeti, amelyek az elmúlt hat évben folyamatosan azon voltak, hogy nagyobb védelmet kapjanak a katonai szövetségtől. Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba most egyenként ezer főből álló többnemzetiségű zászlóaljat fognak telepíteni, ezeket az amerikaiak, a britek, a németek és kanadaiak fogják vezetni. Habár ez nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy feltartóztasson egy esetleges orosz támadást, az elrettentő erőt jelentősen növelni tudja. De Montenegró is elégedett lehet, amelynek a folyamatban lévő NATO-felvételét most megerősítették: ez ráadásul világos politikai üzenet más országoknak is, hogy a katonai szövetség nyitva áll előttük is.
A kelet-európai országok mellett Afganisztán is a győztesek között lehet. Annak ellenére, hogy a három évvel ezelőtti tervek szerint a NATO-tagországok 2017-re kivonták volna innen az erőiket, most amellett foglaltak állást, hogy továbbra is maradnak az országban. Legalább ennyire fontos, hogy a NATO-tagországok vállalták, a jövőben is évi 4-5 milliárd dollárral támogatják az afgán haderőt.
Végül nem feledkezhetünk meg a nyugati hadipari vállalatokról sem, amelyek bizonyosan jól fognak járni azzal, hogy a katonai szövetség tagjai megegyeztek abban, hogy bruttó hazai termékük 2 százalékát védelemre költik 2020-ra. Az is növelheti a megrendeléseket, hogy a NATO jelezte, többet fognak költeni a kibertér biztonságára, a speciális erőkre, valamint a pilóta nélküli járművekre is.
