Hogy lesz ebből európai hadsereg?

Addig felesleges uniós haderőről álmodni, amíg a sajátunkra sem áldozunk elég pénzt.

Wagner ugyanakkor elmondta azt is, hogy mielőtt Európa bármiféle haderő kialakításába belekezd, világosan meg kell fogalmazni, hogy milyen célokra, feladatokra akarja majd használni. Szóba jöhetnek csak védelmi célok, de békefenntartás, humanitárius segítségnyújtás vagy akár támadó műveletek is. A következő lépés az ehhez szükséges katonai struktúra kialakítása, a képességek hozzárendelése, a hiányzó kompetenciák megszerzése és az irányításai rendszer kialakítása. „Persze a legfontosabb kérdés, hogy miből? Ki finanszírozná ez közös hadsereget és mennyi pénzt szánnának rá a tagországok?”

Magyarország az 1,01-es mutatójával a 27 NATO-tagországból a 22. helyet foglalja el Kanada, Szlovénia, Spanyolország, Belgium, Luxemburg, valamint az állandó hadsereggel nem rendelkező Izland előtt.

Korábban az Egyesült Államok, és ami talán még fontosabb, az Európai Unió tagjaként az Egyesült Királyság is keresztbe feküdt a projektnek, ugyanis az új szervezet megkérdőjelezhetné a NATO szerepét az európai biztonság szavatolásában. Az észak-atlanti szövetség egyébként azt várja tagjaitól, hogy azok éves GDP-jük két százalékát költsék védelmi célokra, ezt viszont – noha 2014-ben minden ország vállalta, hogy fokozatosan növeli költségvetését – öt tag kivételével senki nem teljesíti jelenleg. Az elmúlt években az európai védelmi erőfeszítések tesztje egy új katonai műveleti központ felállítása lehetett volna, de London vétója miatt ez sem történt meg.

Noha mára már az Egyesült Államok sem ellenzi a projektet, közös katonai erőt nem célszerű létrehozni az európai határok védelmére, hiszen egyrészt aránytalanul drága lenne egy ilyen feladatra, másrészt a nemzetállami honvédelemnél nem is tudna hatékonyabb munkát végezni. A migrációs hullám megállításának egyébként alapvetően belügyi feladatnak kellene lennie, a katonák ma azért vannak Magyarország déli határán, mert kevés a rendőr.

További gondot jelent, hogy a briteken és a franciákon kívül egyetlen uniós államnak sincsenek meg a szükséges felszerelései ahhoz, hogy más kontinensen önerőből partra szálljon és ott békefenntartó feladatokat lásson el. Reálisabbnak látszik először olyan dolgok megvalósítása, amiről a lisszaboni szerződés is rendelkezik, például a petersbergi típusú – vagyis humanitárius és mentéssel kapcsolatos, békefenntartó, valamint válságkezelési – műveletek kiszélesítését. Egyébként éppen a távoli krízisek lecsendesítéséhez szükséges eszközök hiánya az egyik oka, hogy nem használjuk ki a 2003-ban létrehozott európai uniós harccsoportokat sem.

Oroszországgal szemben sem lenne célszerű európai hadsereget létrehozni, hiszen egyrészt nem sokat érne a keleti óriással szemben, másrészt a közös védelemre már ott van a NATO is. A szövetséges országok a NATO-készenléti egységeikbe egyébként is rengeteg pénzt fektettek már, ezért sem lenne célszerű ezt most megkétszerezni.

„Egész Európában alulfinanszírozott a honvédség, nincs elég katona, akik meg vannak, azoknak rengeteg helyen kellene egyszerre jelen lenniük” – mondja Wagner. Szerinte az lenne célravezető, ha fejlesztenék a már említett uniós harccsoportokat, frissítenék, az új kihívásoknak megfelelően alakítanák át azok mandátumát, valamint előrelépnének a közös műveleti központ kialakítása terén.