Hollande körül fogy a levegő

A rendőrök kimerültek, a terrorkészültség csődöt mondott. Megakadályozható lett volna a támadás?

A sors iróniája, hogy éppen pár nappal ezelőtt jött ki egy jelentés, amely a Bataclan elleni terrortámadás körülményeit részletezte, és amely arról szólt, hogyan lehetne a hasonló merényleteket megelőzni – mondta el az MNO-nak Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország-szakértő.

A francia közbeszédet már egyébként is régóta belengi az elégedetlenség a terrorkészültség kapcsán: Francois Hollande elnök sorra-másra kapta a kritikákat a tessék-lássék módra fenntartott intézkedések miatt, különösen az ellenzéktől, a figyelmeztetések pedig folyamatosan érkeztek a lehetséges veszélyről. Ezeket a kormány is időről időre megismételte.

Ehhez képest a rendkívüli állapot miatt 10-12 ezer, az Eb idején 100 ezer biztonságit rendeltek ki „nagy hangon” az utcákra, de a terrorveszély idején bevethető intézkedéseket csak részben alkalmazták – akkor például, amikor a huligánok vagy a szakszervezeti tüntetések oldalvizén megjelenő szélsőbaloldaliak randalíroztak az utcákon, szinte alig.

A rendőrök sokan panaszkodtak kimerültségre, igencsak rossz bőrben voltak

így várták – egyébként egyfajta pihenőképpen – a nemzeti ünnep biztosítását.

Aztán jött Mohamed Lahouaiej Bouhlel egy kamionnal, és két kilométeren keresztül belehajtott a tömegbe.

Persze a kormány folyamatosan azt kommunikálta – még akkor is, amikor Hollande csütörtökön bejelentette, hogy visszavonják a terrorkészültséget –, hogy ilyen támadások történhetnek a jövőben is. Az is tény, hogy

az efféle fapados buheraterrorizmust nagyon nehéz kivédeni

hiszen nemcsak fegyverekkel, hanem mindennapi használati tárgyakkal követik el. Persze voltak már hasonló merényletek, és a francia rendőrségnek van is listája olyanokról, akik az államrendre veszélyesek, és akiket napi 24 órában megfigyelnek – Bouhlel nem ilyen volt, ő piti köztörvényes bűnözőként nem volt rajta ezen a listán, azaz nem volt a titkosszolgálat látókörében, mint a korábbi merényletek egyes elkövetői.

Mégis, ez az eset súlyosan ráéghet Hollande-ra, és természetéből fakadóan a rendpárti jobboldalt erősítheti; de mindemellett súlyos csapást mérhet a francia elnöki imázsra is. Hollande a Charlie Hebdo elleni merénylet idején még egyfajta nemzeti – sőt nemzetközi – egységet is tudott kovácsolni a terrorizmus ellen. A Bataclan után pedig erős politikai választ adott, bevezetve a rendkívüli állapotot, és kemény intézkedéseket belengetve – aztán részben visszavonva vagy be nem tartva azokat.

Most pedig órákkal a nizzai merénylet előtt jelenti be, hogy visszavonja a terrorkészültséget – ez „mindenhonnan nézve ciki” Soós megfogalmazása szerint, és olyan szimbolikussá válhat,

ami akkor is újabb szöget verne Hollande politikai koporsójába, ha egyébként az elnöknek nem lenne a támadásban felelőssége és mindent megtett volna.

A média és a politikai ellenzék már pedzegeti, hogy a merénylet talán megakadályozható lett volna – tehát biztosítási hiba történhetett, azaz rendőri hiba, amitől már csak egy lépés a politikai hiba – vélte Soós.

És hogy mit tehet Hollande? Soós arra számít: az elnök a keménykedést választja majd, hogy amúgy is mélyponton levő reputációja ne csökkenjen tovább. Ugyanakkor várhatóan

akármit is tesz majd a megtépázott népszerűségű elnök, kétségbe fogják vonni szavai, tettei őszinteségét, de hatékonyságát mindenképpen.

Feledy Botond politikai szakértő hasonlóan vélekedik: szerinte a rendkívüli helyzet fenntartása első számú politikai vitatémává fog előlépni a jövőre esedékes elnökválasztás kampányában.

Mint mondta, sajnálatos módon félévente történnek merényletek Franciaországban, ezért is tarthatatlan a most további három hónapra meghosszabbított rendkívüli állapot. A megoldás ezért az lehet, hogy a titkosszolgálat törvényi és eljárásjogi hatásköreit szélesítik, ilyen módon „kompenzálva” a rendkívüli helyzetben elérhető jogosultságokat. Emellett növelni kell a titkosszolgálati ügynökök számát is – persze nem lehet ezer arabul beszélő ügynököt az utcára küldeni egy hónap alatt, mutatott rá az intézkedés kihívásaira a szakértő. Feledy Botond megjegyezte, éppen az ilyen fajta merényletnek az elkövetését tartotta legvalószínűbbnek a francia belső elhárítás vezetője a közelmúltban. Bár – tette hozzá – az még mindig nem világos, hogy profi terrorista sejt áll-e a háttérben – erre utal a fegyverrel, robbanószerrel megrakott teherautó –, vagy valóban egy „magányos farkas” volt az elkövető.

Soós szerint a támadás időpontja és helyszíne is szimbolikus. Az időpont – a nemzeti ünnep – egyértelmű, a helyszín sem véletlen, a terroristák a nyugati életmód szimbólumait és tereit támadják: Párizsban kóserbolt, szatíralap, kávéház, rockkoncert volt a célpont, most pedig a jelentős turisztikai bevételeket hozó Riviéra-város, Nizza. Mindez pedig komoly gazdasági károkat is okozhat a turizmuson keresztül az országnak. Annak a Franciaországnak, amely nagyhatalom, atomhatalom, az ENSZ BT tagja, azaz „nagyhal”; mert katonailag beavatkozott Líbiában, Maliban és Szíriában; és mert élesen elválik az állam és az egyház szerepe, a vallás magánügyként kezelése pedig sért egyes muzulmánokat, és a kirekesztettség érzését kelti bennük

Még akkor is, ha – mint Soós mondta – többedgenerációsként nem vallásosak: számtalan tanulmány és cikk foglalkozik azzal, kiből miért lesz terrorista-alapanyag, s a nem vallásos lázadókkal a legnehezebb mit kezdeni. Egyébként a sajtóhírek szerint a kamionos merénylő sem volt vallásos, így vélhetőleg nem zavarta túlzottan, hogy rengeteg muzulmán hittestvérét is halálba küldte ámokfutásával.