Nem sok jót ígér a szíriai és iraki dzsihadistáknak, hogy az oroszok és a törökök békülnek egymással. A felek ugyanis már nemcsak arról beszélnek, hogy a terrorizmus ellen alakított kétoldalú, diplomáciai szakértőkből és speciális szolgálatokból álló csoportjuk hét hónap után újra folytatná a munkáját, hanem arról is, hogy együtt dolgoznának a Szíriát öt éve sújtó válság politikai megoldásáért.
Néhány hónapja ezek a mondatok szinte elképzelhetetlenek voltak. Az oroszországi média akkor még rendszeresen cikkezett arról, hogy a törökök segítik az Iszlám Államot (IÁ). De akár igaz volt ez, akár nem, annyi bizonyos: a terrorkalifátusnak jól jött az orosz–török viszály, hiszen amiatt nem egyeztették a katonai akciókat.
Így állhatott elő az a helyzet, hogy a dzsihadisták a török határ mentén szabadon mozgathatták az erőiket attól függően, hogy hol volt rájuk nagyobb szükség: Manbidzsnál, Azaz térségében (itt a Szabad Szíriai Hadsereggel harcoltak) vagy éppen Rakka tartományban.
Most azonban minden borulhat.
A New Eastern Outlook elemzője figyelmeztet: nemrég még Ankara is elismerte, hogy az IÁ harcosai, fegyverei és felszerelései Törökország felől érkeznek. Így a szíriai konfliktus megoldása nem Szírián belül, hanem a határok mentén rejlik, hiszen a 800 kilométeres határszakasz már évek óta a dzsihadisták fő utánpótlási útvonala. Különösen igaz ez a törökországi Kilistől az Eufráteszig ívelő szakaszra, ahol az IÁ már lassan két éve őrzi pozícióit. A Deutsche Welle riportjából is kiderült, hogy Törökországból számolatlanul és ellenőrizetlenül lépnek át itt áruval – vélhetőleg fegyverrel – megrakott kamionok, amelyek feltételezések szerint a dzsihadistáknál landolnak.
Egy idő után még az Egyesült Államok is azzal vádolta a katonai szövetségesének számító Törökországot, hogy folyamatosan üzletel az Iszlám Állammal. Azt állította: olajat adnak-vesznek, sőt szélsőségesek kedvük szerint járnak-kelnek Törökország és Szíria között.
E kritikák miatt végül Törökország arra kényszerült, hogy falat építsen a határán. Először a Kilistől délnyugatra fekvő, a csempészek központjaként számon tartott Reyhanli határvárosnál emeltek kerítést, majd múlt év decemberében egy nyolcvankét kilométer hosszú és négy méter magas akadály építésébe kezdtek Kilis és Gaziantep tartományban. Mindez nem különösebben keserítette meg a dzsihadisták életét, a menekültekét viszont annál inkább.