– Mintha mi sem történt volna, Ankarában ma már ki lehetett menni az utcákra, a boltok éttermek és kávézók reggel óta nyitva voltak. Bár a központ egy részét lezárták, és mintha a város csöndesebb lett volna, az emberek az utcákon ünnepeltek. A legtöbben egyáltalán nem támogatták a puccskísérletet, ugyanakkor lehet hallani olyan véleményeket is, hogy a történtek csak még jobban bebetonozzák majd a központi hatalmat – mesélte el lapunknak Papp Gergely, aki éppen tegnap érkezett a török fővárosba, belecsöppenve a puccs kezdetébe.
– Mikor este busszal Ankara közelébe érkeztünk, először arról volt szó, hogy már be sem engednek minket a városba. Végül mégis sikerült bejutnunk, és óriási szerencsével az egyik utolsó taxit is sikerült elcsípnünk. A szállásunk felé már láthattuk, hogy a kereszteződéseket katonák zárták le – emlékezett vissza olvasónk, aki továbbképzés miatt utazott Ankarába. Papp Gergely elmondása szerint ami ezután következett, az leginkább a háborús állapotokra emlékeztetett.
– Repülők száguldoztak az égen, olyan alacsonyan repülve, hogy szinte súrolták az épületek tetejét. Mintha a megfélemlítés lett volna a céljuk, óriási hangrobbanással húztak el a város felett időről időre. A vadászgépek egy idő után elmaradtak, de a lövések és a robbanások, melyektől olykor még az ablakok is megremegtek, egészen a reggeli órákig hallatszottak. Közben szokatlan módon az imámok is egész éjjel énekeltek a minaretekben – írta le az élményeit Papp.
