Ami az áruházakat illeti, a szerző szerint esetükben az a legnagyobb gond, hogy az áru korántsem olyan minőségű, mint ahogy azt feltüntetik. Példaként említette az extraszűz olívaolajat, amely az esetek túlnyomó többségében illatában, ízében, állagában sem hasonlít a „valódira”. Olmsted szerint a legnagyobb gond az adalékanyagokkal, a szteroidokkal, az antibiotikumokkal, illetve a hormonalapú összetevőkkel van. „A mézeket telenyomják antibiotikummal, az olcsó parmezánokba celluloid kerülhet, és így tovább, se szeri, se száma a trükköknek” – állapítja meg keserűen a gasztronómiai újságíró. Szerinte érdemes minél kevésbé feldolgozott élelmiszereket vásárolni, olyanokat, amelyekből otthon mi magunk tudjuk elkészíteni az ételt.
Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy nem minden gyatra minőségű, ami olcsóbb, ám azzal számolni kell, nem feltétlenül az ideális élettani hatásai lesznek ezeknek az ételeknek. Olmsted azt is kiemelte, könyvével nem a folyamatos rettegést akarta elültetni az emberekben, inkább arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a lehetőségekhez képest mindenki próbáljon meg éles szemmel járni, figyeljen oda, mit vesz, mit eszik. Mint mondja, nincs egyetemes megoldás, mindenkinek a saját tapasztalatai alapján kell megtalálnia, hol kaphat friss, jó minőségű termékeket. „Le kell számolnunk azzal a hiedelemmel, hogy ha kimegyünk a legközelebbi piacra, ott minden friss és tökéletes lesz. Utána kell járni, mit hol érdemes venni, és ha kell, több helyre is menjünk el a lehető legjobb dolgokért” – ad jó tanácsot végkövetkeztetésében Olmsted.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!