Márpedig ha valóban komolyan vehetőek a NATO varsói csúcstalálkozóján meghirdetett feladatok, muszáj lesz pénzt is áldozni rájuk. A szövetség ugyanis megfékezné Oroszországot, támogatná az Iszlám Állam visszaszorításáért küzdő, amerikaiak vezette koalíciót, és segítene a délről érkező migrációs hullám kezelésében is.
Noha a varsói csúcs után itt-ott kifejezetten optimista véleményeket is olvashattunk, fontos megjegyezni: a nagy ellenlábas oroszok évről évre nagyobb szeletet adnak a hadseregnek, tavaly a ráfordítás már a GDP 5,4 százalékát is elérte. Igaz, az infláció, az olajárcsökkenés és a gazdasági problémák miatt ez pénzmennyiségben csökkenést jelent.
Az viszont kétséges, hogy az Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba telepítendő, egyenként ezer főből álló többnemzetiségű zászlóaljak – melyekről a varsói csúcson született döntés – képesek lennének megállítani az oroszokat, ha azok egyszer valóban nekiindulnának.
A NATO-tagországok vezetői 2014 őszén egyeztek meg arról, hogy GDP-jük 2 százalékát védelemre költik, Jen Stoltenberg főtitkár ugyanakkor már tavaly nyáron nemtetszésének adott hangot, amiért a 28 tagállam közül 2015-ben is csak az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Görögország, Lengyelország és Észtország teljesítette a célt.
