Hónapok óta találgat a sajtó, mi lesz a mélyszegénységben élő rióiakkal, a város körüli nyomornegyedekben tengődőkkel. A téma ismét aktuális lett az alig egy hónap múlva elstartoló nyári olimpia miatt. A spanyol konzervatív ABC már tavaly decemberben ezt boncolgatta, az International Business Times pedig április végén írt a riói utcagyerekek eltűnéséről a Happy Child International (HCI) jóvoltából.
A csoport vezetője, Daniel Medeiros szerint a kamaszkorú utcagyerekek napközben rendszerint a jómódú negyedekben szoktak kéregetni vagy drogot terjeszteni, majd este visszatérnek lakhelyükre. A témáról felmérést is készítettek, amelybe bevonták a brazil Prevenciós Mechanizmus és Kínzásellenes Harc (MNPC) nevű civil szervezetet is, és a kiskorúak börtöneinek, javítóintézeteknek és más büntetés-végrehajtási intézményeknek az adatait is felhasználták.
A két szervezetnek egyaránt az a véleménye: annak érdekében, hogy az olimpia szervezői javítsanak a világ legfontosabb sporteseményének és az országnak az arculatán – hogy ne is beszéljünk a turisták és a sportolók testi épségéről –, célzottan veszik őrizetbe a többségükben szociálisan hátrányos helyzetű serdülők ezreit. Antonio Pedro Soares szerint Rióban most is zajlik a Nyári Művelet gyűjtőakció, amely főleg azon kamaszokra összpontosít, akik jó időben nyilván a külföldiekkel teli strandokra tartanak.
Az MNPC ügyvédje csak a két korábbi brazil sportesemény adatait használta fel a közvélemény figyelmeztetésére, frisseket nem közölt. A két évvel ezelőtti labdarúgó-világbajnokságon a HCI szerint egyetlen év alatt több mint 40 százalékkal nőtt az őrizetbe vett fiatalok aránya a mérkőzéseknek helyet adó nagyvárosokban. A teljes képhez hozzátartozik azonban az a szomorú tény, hogy a begyűjtöttek között természetesen vannak már gyakorlott, sőt visszaeső bűnözők is, akik nemcsak a drogdílerkedésből keresik meg a napi betevőt, hanem kocsik feltöréséből és zsebtolvajlásból is.
A BBC tavaly év végi riportja arról írt, hogy a Világbank is elismerte a 204,5 millió lakosú Brazília szegénységi mutatóinak látványos javulását – egy új számítási módszer révén 2001 és 2013 között 63 százalékkal csökkent a nyomorban élők aránya, 13,6 százalékról 4,9-re, ami ma így mintegy 9,5 millió főt jelent. Az ENSZ munkaügyi szervezete pedig azt hangsúlyozta minapi jelentésében, a jelenlegi állapotok alapján 2030-ra lehetne teljesen felszámolni a nyomort, ha évente 7,2 milliárd dollárt fordítanak erre a célra.
Csakhogy a 2013-as év nyara óta látványosan gyengülnek az ország gazdasági mutatói, ezért nagyon valószínű, hogy a következő jelentésben már rosszabb adatok szerepelnek. Ha nem is fullad esetleg kudarcba az első munkáspárti, magas iskolai végzettséggel amúgy nem rendelkező államfő, Lula da Silva (2003–2011) által kezdett nagyszabású program a nyomor felszámolására, egy időre biztos stagnálni fog.
