Tovább feszíti-e a húrt a NATO?

Tovább eszkalálódik-e a hidegháborút idéző, katonai elrettentésre alapuló szembenállás Oroszországgal?

A pénteken kezdődő csúcstalálkozón a szervezetnek nem mellesleg azért is erőt és egységet kell sugároznia, hogy ezzel is ellensúlyozza a másik nagy nyugati geopolitikai projekt, az Európai Unió mélyrepülését és a brexit-döntést. Az Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével a lengyel fővárosba utazó magyar delegáció csomagjában a visegrádiakkal közös, váltásos baltikumi csapattelepítés mellett a honvédségi büdzséemelés meghosszabbított programja szerepel, de igazi hitelességet az kölcsönözne ígéreteiknek, ha például nagy értékű védelmi beszerzésre (például helikopterekre) vonatkozó bejelentést tennének.

A kormány a csúcsra történő felkészülés időszakában csendben hozta nyilvánosságra, hogy a védelmi költségvetés emelésének programját (évente a GDP 0,1 százalékával, jelenleg mintegy ötvenmilliárd forinttal) nem 2022-ig, hanem 2026-ig folytatná. Ezzel a Honvédelmi Minisztérium büdzséjét az eredetileg megcélzott 1,39 százalék helyett 1,8-re emelnék, ami már közel van a NATO által elvárt kétszázalékos szinthez. Mindazonáltal a két politikai cikluson átívelő ígéretet az elmúlt negyedszázad masszív leépítéseket és csupán kudarcot vallott modernizációs kísérleteket felmutatni képes magyar védelempolitikájának tükrében aligha veszik készpénznek a szövetségesek. A hitelességet az szolgálná, ha a csúcstalálkozó „farvizén” esetleg más szövetségesekkel közös, nagy értékű védelmi beszerzés mellett is elkötelezné magát az Orbán-kormány, ám ilyesminek az előkészítéséről az elmúlt hetekben még név nélkül sem volt hajlandó beszámolni egyetlen, általunk kérdezett kormánytisztviselő sem. Ami a helikoptereket illeti (2013-ban a kabinet még új gépek beszerzését ígérte), a hivatalos álláspont az, hogy a meglévő közel harmincéves szovjet Mi–17-eseket küldik nagyjavításra Oroszországba, ami manapság aligha cseng jól a NATO-ban.

Ha jelentéktelenebb is, legalább kézzelfogható az az ígéret, hogy a visegrádi négyekkel közösen a honvédség váltásos alapon 2017-ben (és alighanem utána is) egy századnyi erőt küld a balti országokba, kiegészítvén a nagy országok (mindenekelőtt az Egyesült Államok) jelentősebb, „orosz agressziót elrettentő” erőit. Hasonlóképpen apróság, hogy a magyar delegáció Varsóban beszámolhat a megerősítő szövetséges haderők gyors fogadását lehetővé tevő NATO vezetésirányítási törzselem (NFIU) székesfehérvári szolgálatba állásáról. Az első külföldi katona, egy spanyol tiszt a napokban érkezett meg a Fejér megye székhelyén lévő laktanyában kialakított létesítménybe.

A NATO keleti csapattelepítése már eddig is kivívta Oroszország tiltakozását, amely válaszul két új hadosztály létrehozását jelentette be a nyugati katonai körzetben (ZVO). Várható, hogy a varsói csúcsot övező kommunikációs offenzívát is követi majd reakció Moszkvából. Erre az eszkalációs lehetőségre már többen figyelmeztettek a NATO-n belül is. Saját külügyminiszterét követve tegnap Angela Merkel német kancellár is hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát az elrettentés mellett, mondván, „Európa biztonságát nem Oroszországgal szemben, hanem csak vele együttműködve lehet biztosítani”. Ez a józanabb, kettős megközelítés – amelyet a magyar diplomácia is támogatott – eredményezte, hogy pár napja bejelentették Brüsszelben: a csúcs után jövő héten összeül a NATO–Oroszország Tanács (NRC), melynek munkája az ukrajnai válság kirobbanása óta, eddig egyetlen eset kivételével, szünetel.

Ám nem csak Oroszországról szól a varsói csúcs. Az iszlám radikalizmus terjedése Európában több, elsősorban déli államot riaszt, erre is választ kell adnia a szövetségnek. A magyar kormány a keleti és déli irányok kiegyensúlyozott kezelését szorgalmazza, az utóbbi esetében a migráció és a terrorizmus jelentette kihívás miatt.