A Chatham House, vagyis a brit Királyi Külügyi Intézet elemzésében azt írja: az egyik ok a csúszásra az, hogy az uniós tisztségviselők figyelmüket most inkább a Brüsszel és London közötti viszony új formájának kialakítására fordítják a TTIP helyett. Az elemzés szerint a TTIP-tárgyalások ugyan nem állnak le ez idő alatt sem, de másodlagossá válhatnak a britekkel történő egyezkedés mellett.
Az amerikaiak számára most ráadásul nem teljesen egyértelmű, milyen Európai Unióra számíthatnak a britek hiányában. Márpedig tárgyalásokat nehéz úgy folytatni, hogy az egyik fél nem tudja, mit rak le a tárgyalóasztalra a másik, vagyis hogy milyen előnyük származik nekik az egész üzletből.
A TTIP, magyar nevén Transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség az Európai Unió és az Egyesült Államok között a világ legnagyobb szabadkereskedelmi térségét hozhatja létre. Számos pontban nincs ugyanakkor egyetértés, a tervezet bírálóinak egy része szerint az egyezmény gazdasági hátrányt jelentene kontinensünknek, míg mások például a szigorúbb európai környezetvédelmi előírásokat vagy a mezőgazdaságot féltik.
A tárgyalások várható elhúzódásának harmadik oka lehet, hogy az Európai Unió a britekkel pont a TTIP egyik legnagyobb – igaz, korántsem kritikátlan – európai támogatóját veszíti el. A másik két legjelentősebb uniós gazdaság, a németek és franciák részéről ugyanis igencsak kétkedve figyelik a tárgyalásokat: Manuel Valls francia miniszterelnök például az unió érdekeivel ellentétesnek nevezte az egyezményt, a németeknél pedig nemcsak hogy az emberek 59 százaléka elutasítja azt, de sok politikus is rendre negatívan nyilatkozik róla.
Hozzá kell tenni: a briteknek is számos aggodalmuk volt a TTIP-val szemben, vagyis ezek kiesésével bizonyos területeken az amerikaiak talán könnyebben megállapodnak az Európai Unió maradék tagállamaival. Mivel London a jelenlegi Európai Unió talán legjelentősebb pénzügyi központja, a britek ragaszkodtak egy pénzügyi szolgáltató szektort szabályozó fejezet TTIP-ba történő beiktatásához is. Ráadásul tartottak a szerződés egészségügyi rendszerükre gyakorolt hatásától is, az ellenzők azzal érveltek, hogy ha az ágazatot is a szabadkereskedelmi egyezmény tárgyává teszik, az privatizációhoz, végső soron pedig az állami egészségügyi rendszer halálához vezethet.
