Népirtássá nyilvánította a lengyel szenátus az ukrán nacionalisták 1943-ban elkövetett vérengzését, és egyben hasonló állásfoglalásra szólította fel a szejmet. A felsőház hatalmas többséggel, 60 igen, 23 nem szavazattal és egy tartózkodással elfogadott határozatában, amely említést tesz a vérengzés zsidó, örmény és cseh áldozatairól, egyúttal emléknappá nyilvánítaná július 11-ét. A Lengyel Parasztpárt már nyolc éve is tisztázni próbálta a volinyi vérengzést, ám akkor Donald Tusk pártja lesöpörte az előterjesztést, a szejm megelégedett egy rövid gyászszünettel, a parlament akkori elnökeként Bronislaw Komorowski pedig arról beszélt, hogy a német megszállás alatt elkövetett népirtásért nem az ukrán nacionalistákat, hanem a Szovjetuniót terheli a felelősség.
Kijevben ma is úgy vélik, hogy a volinyi tragédia tisztázásának törekvése mögött valójában az orosz sajtó áll. Ennek szellemében a Rzeczpospolitának Ivanna Klimpus-Cincadze, az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettes kifejtette, Ukrajna csak akkor kér bocsánatot, ha bizonyítást nyer, hogy az UPA vezetője, Roman Suhevics valóban „rossz dolgokat művelt”. A politikus szerint ugyanis a tényeket a szovjet propaganda meghamisította, valamint az is sokszor előfordult, mások gyilkoltak az UPA nevében. S hogy Kijev mennyire nem akar és nem tud szembenézni a múlttal, azt mutatja két volt elnök, Leonyid Kucsma és Viktor Juscsenko „bocsánatkérése” is, amelyben meghajolnak ugyan a volinyi áldozatok előtt, ám egyúttal emlékeztetnek az ukránokkal szemben elkövetett igazságtalanságokra, és tiszteletet kérnek a banderista harcosoknak.
Erre a kormányzó Jog és Igazságosság képviselőinek egy csoportja azt válaszolta, hogy a jövő tekintetében ugyan egyetértenek, ám nem tetszik nekik, ahogy az ukrán hatalom a népirtást végrehajtókhoz viszonyul. Mint fogalmaztak, a lengyelek sem állami, sem pedig helyi szinten nem tisztelik azokat, akiknek a kezéhez vér tapad. Ez egyértelmű utalás az UPA vezetőinek, Roman Suhevicsnek és Sztepan Banderának a hőssé emelésére, s arra, hogy Petro Porosenko a függetlenségért küzdő harcosok címet adományozta az Ukrán Felkelő Hadseregnek. A lengyel társadalomban – éppen a „jótékony” elhallgatás miatt – a felmérések szerint sokan máig egy sorba helyezik a volinyi tragédiát a katinyival.
