Elég csak egy pillantást vetni az idei statisztikákra, hogy lássuk, a migránsalku működik, legalábbis abból a szempontból, hogy az Európába tartó áradatot sikerült lelassítani. Az ENSZ adatai alapján ebben az évben eddig valamivel több mint 261 ezer migráns érkezett Európába, közülük pedig csak körülbelül 160 ezer Törökországból Görögországba. A havi bontásokból is egyértelműen kimutatható, hogy a március 18-án életbe lépett megegyezés óta drasztikusan csökkent a számuk az előző évhez képest. Emlékeztetőül: az alku lényege, hogy azokat a migránsokat, akik illegálisan próbálnak meg bejutni Görögországba, a hatóságok visszaküldik Törökországba, illetve minden ilyen visszafordított emberért cserébe az Európai Unió közvetlenül átvesz egy másikat.
A megegyezéstől azt remélték, hogy a migránsok nem kockáztatják majd a veszélyes – idén eddig 3127-en haltak meg vagy tűntek el a tengeren – és költséges átkelést, ha tudják, teljesen felesleges vállalni az utat. A statisztikákból az látszik, a számítások beváltak, ugyanakkor elemzők rámutattak, hogy a csökkenéshez más tényezők is hozzájárulhattak. Ilyen például az európai politikában bekövetkezett változás, a balkáni útvonal lezárása, a görög és más táborokban uralkodó meglehetősen áldatlan állapotok, vagy a törökök hatékonyabb fellépése az embercsempészek ellen. Az megbecsülhetetlen, hogy melyiknek pontosan mekkora szerepe van az áradat lassulásában, így a migránsalku megítélése sem egyértelmű.
Ugyanis ha a megegyezésnek tulajdonított hatás érzékelhető is, a rendszer valójában nem működik. Az eredeti tervek még arról szóltak, hogy az illegálisan Görögországba érkező migránsokat néhány napon belül visszafordítják, ám ehelyett hónapokra a görög regisztrációs központokban, úgynevezett hot spotokban rekedtek. Az adatokból az is kitűnik, hogy áprilistól július végéig mindössze 468 embert küldtek vissza Törökországba, ami elenyésző az összes érkezőhöz képest.
Hivatalosan a késlekedés oka a csigalassúságú rendszer. Az anyagi- és emberierőforrás-hiányos Görögországnak egyszerűen nincs rá elég kapacitása, hogy elvégezze a szükséges adminisztrációs feladatokat. Bár a terv kidolgozásánál az Európai Unió tagállamai négyezer szakembert, köztük tolmácsokat, határőröket ígértek, a segítségnek csak töredéke érkezett meg Görögországba. Az egyre csak gyűlő migránsokat már nem szállítják ugyan tovább a szárazföldre, hanem a szigeteken felállított közel tízezer központban helyezik el, ez azonban így csak ideiglenes megoldásként működhet, amely ráadásul közben tönkreteszi a görögök turizmusát is. Akár megkapja tehát Törökország a vízummentességet, akár nem, a szőnyeg alá söpört probléma előbb-utóbb ismét felszínre fog bukkanni.
