Andrésszel, a negyven év körüli szerelővel már néhány várossal odébb, Naperville-ben sikerül szóba elegyednem. Andrés tizenhárom éve érkezett Mexikóból, s kissé úgy tűnik, kényelmetlennek érzi, hogy angolul kell társalognia velem. Mint meséli, a jobb megélhetés érdekében hagyta el a szülővárosát. Aligha kerülhetem el a témát, vajon mit gondol az ország egyik várható új elnökéről, Donald Trumpról. – Ő csak gyűlöletkeltésre használ minket, de nem hiszem, hogy valaha is fel merne lépni ellenünk. Nem vagyok állampolgár, de biztosan nem szavaznék rá – adja a nem túl meglepő választ.
A mexikóiak részéről a republikánus elnökjelölttel kapcsolatos vélekedések ugyanakkor korántsem olyan egyértelműek, mint hinnénk. Sergio egy gyorsétterem alkalmazottjaként dolgozik napközben, éjszakáit pedig regényírással tölti. A harmincas éveiben járó férfi időszakosan jár át Mexikóból dolgozni, de számára segítséget jelent, hogy nagynénje már két évtizede mexikói–amerikai kettős állampolgár. Sergio azt meséli a rokonról, hogy Amerika következő elnökének legszívesebben nem mást, mint Donald Trumpot választaná. A paradoxont végül nem sikerül kifejtenie, hiszen még ő maga sem kapott a döntés okára egyértelmű választ, ám a próbálkozást végül saját gondolataival zárja. – Trumpot nagyszerű előadónak tartom. Olyannyira tud hatni az emberekre, hogy még azt is maga mellé tudja állítani, aki ellen fellép – véli.
