Kívülálló mexikóiak az Egyesült Államokban

A bevándorlói háttér nem jelenti a nacionalista kártyát is kijátszó elnökjelölt törvényszerű elutasítását.

Andrésszel, a negyven év körüli szerelővel már néhány várossal odébb, Naperville-ben sikerül szóba elegyednem. Andrés tizenhárom éve érkezett Mexikóból, s kissé úgy tűnik, kényelmetlennek érzi, hogy angolul kell társalognia velem. Mint meséli, a jobb megélhetés érdekében hagyta el a szülővárosát. Aligha kerülhetem el a témát, vajon mit gondol az ország egyik várható új elnökéről, Donald Trumpról. – Ő csak gyűlöletkeltésre használ minket, de nem hiszem, hogy valaha is fel merne lépni ellenünk. Nem vagyok állampolgár, de biztosan nem szavaznék rá – adja a nem túl meglepő választ.

A mexikóiak részéről a republikánus elnökjelölttel kapcsolatos vélekedések ugyanakkor korántsem olyan egyértelműek, mint hinnénk. Sergio egy gyorsétterem alkalmazottjaként dolgozik napközben, éjszakáit pedig regényírással tölti. A harmincas éveiben járó férfi időszakosan jár át Mexikóból dolgozni, de számára segítséget jelent, hogy nagynénje már két évtizede mexikói–amerikai kettős állampolgár. Sergio azt meséli a rokonról, hogy Amerika következő elnökének legszívesebben nem mást, mint Donald Trumpot választaná. A paradoxont végül nem sikerül kifejtenie, hiszen még ő maga sem kapott a döntés okára egyértelmű választ, ám a próbálkozást végül saját gondolataival zárja. – Trumpot nagyszerű előadónak tartom. Olyannyira tud hatni az emberekre, hogy még azt is maga mellé tudja állítani, aki ellen fellép – véli.

Illinois egyébként az Egyesült Államokban a harmadik leginkább mexikóiak lakta állam, s mindebben csak a közismerten ellatinosodott Texas és Kalifornia előzi meg. A Migration Policy Institute adatai szerint a szelek városaként emlegetett Chicago ráadásul két éve a második helyen állt a mexikói lakosság arányát tekintve, megelőzve ezzel a Texas állambeli Dallast és Houstont is. S hogy mégis miért vált népszerűvé a mexikóiak körében a Michigan-tó partján fekvő állam? Nos, erre egy fiatal egyetemista, Maria Pilar családjának története adhat részben választ. A lány nagyszülei még a múlt század elején érkeztek Mexikóból, s délnyugaton lépték át a határt. Mint mondja, az akkorra már jól kiépített vasútvonalnak köszönhetően közvetlenül el lehetett jutni Chicagóig, így ahogy a többség, nagyszülei is ezt a várost vették célba. Mivel Chicago az 1900-as évek elején már a legdinamikusabban fejlődő városok közé tartozott, a képzetlenek is könnyedén találhattak munkát a gyárakban és különféle ipari létesítményekben. – A nagyszüleim sohasem tanultak meg igazán angolul, és sosem érezték magukat amerikainak. Én viszont már elsősorban annak vallom magam. Talán ami a családommal történt, esettanulmánya annak, hogy miért nevezzük Amerikát óriási olvasztótégelynek. A bevándorlási folyamat sohasem áll meg, s mindig lesznek olyanok, akik kívülállók maradnak – zárja gondolatait a diák, majd felkapja a telefonját, és spanyolul lefolytat egy néhány perces beszélgetést.