A himalájai Robin Hood halála ébresztette fel Kasmírt

Az indiai biztonsági erők megöltek egy kasmíri milicistát. Két hónapja tüntetnek a helyiek.

Az indiai hatóságok attól félnek, hogy akár november végéig, december elejéig is tarthat a mostani tüntetéshullám. A biztonsági erők egyik magas szintű vezetője az AP-nek névtelenül nyilatkozva arról beszélt, hogy egyre erőszakosabb összecsapásokra számít, amelynek alapja a kormánnyal szembeni bizalmatlanság. A lakosság inkább a Vanihoz hasonló fiatalokban, a kődobáló tinédzserekben bízik – akiket „bunkereknek” hívnak –, mert van bátorságuk megtámadni a hatóságok állásait, autóit. Önkritikusan kijelentette:

„Ezt a generációt egy olyan puskaporos hordóhoz tudnám hasonlítani, amely bármikor felrobbanhat. Amint az ilyen srácokból hőst kreálsz, nagy bajban vagy.”

Az eredeti Kasmír egy több mint két magyarországnyi terület. Ebből India felügyeli Dzsammút, Kasmírt és Ladakhot; Pakisztán Ázád-Kasmírt és az úgynevezett Északi területeket (Gilgit-Baltisztán); Kína pedig Akszáj Csínt és Sakszgamot. A teljes területen Magyarország lakosságának több mint másfélszerese él, csak az indiai részeken él több mint tízmillió ember – a kínai területek viszont lakatlanok. A nyelvi szempontból sokszínű terület vallási szempontból már kevésbé heterogén: főként muszlimok, kisebb mértékben hinduk és buddhisták lakják. Az összecsapások India Dzsammú-Kasmír nevű szövetségi államában zajlanak, itt nagyjából fele-fele arányban élnek muszlimok és hinduk – utóbbiak főleg a déli területeken.

A területet megtépázták a történelem viharai: sok hódító vonult át Kasmíron, erőszakos hittérítő hatalmasságok léptek fel, végül Brit-India 1947-es függetlenedése és kettéválása (Indiára és Pakisztánra) után az akkori maharadzsa a függetlenség mellett döntött. Pakisztán ezt követően támadásba lendült, kirobbantva az első kasmíri háborút (1947–1948), amelynek során megszerezte a ma is általa igazgatott területeket. 1962-ben zajlott a kínai–indiai háború (Kína megszerezte a gyéren lakott, ma is nála lévő vidékeket), 1965-ben pedig a második kasmíri háború, amelynek az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Biztonsági Tanácsának felszólítása vetett véget. 1971-ben Kelet-Pakisztán (Banglades) függetlenségi háborúja során itt is zajlottak harcok két héten keresztül. 1984-ben is összecsaptak a felek: a hétezer méter magas Sziacsen-gleccser környékéért vívott harc során a világ legmagasabban fekvő csataterét használták – a stratégiai fontosságú hágókat és csúcsokat végül India foglalta el hamarabb. 1998-ban India és Pakisztán aláírta a lahóri egyezményt, amelyben ígéretet tettek a kasmíri helyzet békés megoldására, de már 1999-ben kiújultak a fegyveres harcok a felek között (kargili konfliktus).

A kétezres években a fiatalabb kasmíri generációk egyre több függetlenségpárti demonstrációt tartottak: 2008-ban és 2010-ben is komoly tömegtüntetések zajlottak a területen. A mostani fellángolás tekinthető ezek folyományának – mondta kedden az Al-Dzsazírának Parvez Imroz kasmíri emberi jogi aktivista.

„A közel hatszázezer indiai katona nem azért van itt, hogy a pár száz milicistával harcoljon, hanem hogy kontroll alatt tartsa a lakosságot”

– jelentette ki. Szerinte a kormányzó Népi Demokratikus Párttól akkor fordult el végleg Dzsammú-Kasmír népe, amikor koalíciót kötött a hindu nacionalista indiai kormánypárttal, a BJP-vel. Az emberek ugyanis figyelik a híreket és látják, hogy más államokban az ottani BJP hogyan bánt el a – főleg muszlim – kisebbségekkel. „Az agresszív nacionalista média csak tovább növelte a nép dühét” – tette hozzá az aktivista.

Pakisztán tinédzser Nobel-díjasa, Malala Juszafzai is megszólalt a mostani kasmíri forrongással kapcsolatban. „A kasmíri embereknek – ahogy a világ minden emberének – vannak alapvető jogaik. Így a szabad, félelemtől és elnyomástól mentes élethez is” – idézi a The Hindu. A lány kiemelte: a kasmíri helyzet miatt sok iskola hosszú hetek óta zárva tart, így a gyerekek nem tudnak tanulni, fejlődni. Elmondása szerint kiáll 14 millió kasmíri testvére mellett, akiket a szívébe zárt. Persze sok indiai kiakadt a pakisztáni Nobel-díjas gondolatain, mondván: miért avatkozik be más ország belügyébe.

Malala arra hívta fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ), a nemzetközi közösséget, valamint Indiát és Pakisztánt, hogy működjenek együtt és találjanak ki közösen valamilyen megoldást, minél hamarabb. Csakhogy ez láthatóan nem megy a feleknek. Alapvetően négyféle megoldása lehet a kasmíri konfliktusnak: a status quo fenntartása; Kasmír Pakisztánhoz csatolása; Kasmír Indiához csatolása; a független Kasmír. Természetesen utóbbi lenne a legszebb, hiszen a lakosság többsége is ezt támogatná, ám sem Pakisztán, sem India nem menne bele. Valószínűleg a nemzetközi közösség sok országa sem, hiszen az precedenst teremtene más függetlenségi mozgalmaknak (lásd Koszovó nemzetközi elismertségét). Összességében úgy tűnik, hogy a helyzet egyelőre fel- és megoldhatatlan, bármely fent vázolt forgatókönyv háborúhoz vezethetne.

Addig viszont elnyomás marad a dzsammú-kasmíriak jussa. A tüntetések folytatódnak, a már idézett Parvez Imroz szerint a fiatal generációk ellenőrzik az utcát. Az elmúlt évtizedekben sokan leültek volna tárgyalni az indiai kormánnyal, de a tüntetések mostani arcai már erre nem hajlandóak – véli. Hozzátette: „Ezeken a fiatalokon múlik, hogyan fogják vezetni a tüntetéseket, hogyan fogják megszervezni magukat és hogyan küzdenek majd a nehéz időkben.”