A nap, amikor eldőlt a „harmadik világháború”

Mikor már úgy tűnt, hogy vereséget szenvednek a szíriai kormányerők, Oroszország akcióba lépett.

Már csak öt kilométerre voltak az Iszlám Állam erői a szíriai főváros központjától, amikor múlt év szeptemberének utolsó napján egy Bagdadban tartózkodó orosz illetékes személyesen informálta az Egyesült Államok nagykövetségét, hogy hamarosan megkezdődik a terrorszervezet elleni orosz légi csapás, ezért jobb, ha elkerülik Szíria légterét.

Az orosz hadigépezet már aznap beindult: egyszerre három tartományban is súlyos csapásokat mért a lázadók és az IÁ katonai felszereléseire, kommunikációs berendezéseire, valamint fegyver-, üzemanyag- és lőszerraktárakra, s a későbbiekben sem hagyott alább az oroszok lendülete. Mindennek eredményeként napjainkra a szíriai kormányerők 12 ezer négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza a lázadóktól, és egyre valószínűbb, hogy ezúttal óriási erőket mozgatnak meg, hogy bevegyék Aleppó lázadók által ellenőrzött részét.

A 2011 óta tartó szíriai háború már az orosz beavatkozás előtt sem volt nevezhető pusztán polgárháborúnak. Ugyan a kormánypárti erők minden erejükkel harcban álltak a lázadókkal és az IÁ-val – a kurdokkal már kevésbé –, az összecsapás egyre inkább regionális konfliktus képét mutatta. Ebben a dimenzióban Bassár el-Aszadot Irán, valamint a libanoni Hezbollah támogatta, a lázadókat pedig Törökország, Szaúd-Arábia és Katar.

Már ekkor körvonalazódott egy magasabb, világhatalmi szint: az Egyesült Államok az általa mérsékeltnek nevezett ellenzékieket támogatta, célkövető páncéltörő rakétákat is juttatott nekik, ezek segítségével fel tudták venni a harcot Aszadék szárazföldi erőivel is. Moszkva viszont már az orosz beavatkozás előtt is aktivizálta magát, katonai eszközökkel támogatta a szíriai kormányt. Majd múlt év augusztusában vadászgépeket, T–90-es tankokat, tüzérségi eszközöket küldtek a Latakia város melletti légibázisra. Ezt egy külön egyezmény tette lehetővé, melynek értelmében az oroszok ingyen, időkorlát nélkül használhatják a Hmejmim repteret.

Ezért már egyre többen beszéltek „kis világháborúról”, hiszen akkorra lassan a világ országainak többsége valamilyen módon már jelen volt a Közel-Keleten – Magyarország az IÁ ellen harcoló iraki kurdok kiképzését segíti Kurdisztánban. Olyanok is akadtak, akik szerint Szíriában voltaképpen „harmadik világháború” zajlik.

A tényleges orosz katonai beavatkozásra azonban csak azután került sor, hogy a szíriai kormány hivatalosan is katonai segítséget kért Oroszországtól a lázadók és a szélsőséges iszlamista csoportok elleni harchoz. Szeptember utolsó napján aztán beindult az orosz támadás: a Hmejmim bázisról orosz katonai gépek szálltak fel, amelyek teljes erővel bombázni kezdték az IÁ, az An-Nuszra Front, a Szabad Szíriai Hadsereg (SZSZH) és különböző iszlamista szervezetek állásait.

Nem sokkal később Vlagyimir Putyin orosz elnök nyilvánosan is egyértelművé tette, hogy katonai műveleteik célja Bassár el-Aszad elnök hatalmának megerősítése. „A feladatunk, hogy megerősítsük a törvényes kormányt, és hogy megfelelő körülményeket teremtsünk egy politikai kompromisszumhoz” – mondta akkor Putyin, majd hozzátette: félő, hogy Moszkva támogatása nélkül a terrorista csoportok leigázzák egész Szíriát.

Az orosz beavatkozás azonban súlyos nemzetközi konfliktushoz is vezetett. A török légierő F–16 típusú vadászrepülőgépe ugyanis november 24-én lelőtte az oroszok egyik Szu–24M típusú vadászbombázóját a török–szír határ közelében. Ankara szerint ugyanis a repülőgép a lelövése idején török légtérben volt, Oroszország ezt mindvégig cáfolta. Az eset súlyosságát jelzi, hogy a koreai háború óta ez volt az első olyan orosz vagy szovjet harci repülőgép, melyet egy NATO-tag ország lőtt le.

Az oroszok válasza sem maradt el: vízumszankciókat és számos gazdasági büntető intézkedést léptettek életbe Törökországgal szemben, a kapcsolatok normalizálását pedig az incidens miatti hivatalos bocsánatkéréshez és kártérítéshez kötötte. Mivel Törökország nem siette ezt el, végül óriási veszteséggel jött ki ebből a kalandból: a Török Gazdaságpolitikai Kutatási Alapítvány (TEPAV) márciusban közzétett tanulmánya szerint az orosz szankciók 2,3 és 8,3 milliárd dollár közötti kárt okoztak a török gazdaságnak.

Mindettől függetlenül az orosz légierő egy percig sem tétlenkedett Szíriában. Az egyik legnagyobb hadi siker mindenképpen Palmüra visszavétele volt a terrorkalifátustól, aminek során az orosz harci gépek hathatós támogatást adtak a szíriai Tigris Alakulatoknak és a Sivatagi Sólymoknak. Az ország északnyugati részén még ennél is véresebb összetűzésekre került sor, melynek gócpontja ma vitathatatlanul Aleppó városa. A kormányerők júliusra egyszer már ostromzár alá tudták vonni a lázadók fellegvárát, azonban a felkelők jelentős utánpótlást kaptak Idlib tartományból, és áttörték az Aszad-párti erők vonalait, akik csak nagy vérveszteségek árán, az orosz légierő segítségével tudták újra helyreállítani a gyűrűt a város körül. A jelenlegi helyzetben ha a lázadók elveszítenék Aleppót, már csak Idlib tartomány és néhány szórványos terület maradna a kezükön.

A kormányerők dominanciájának helyreállítása rendkívüli erőfeszítéseket igényelt az oroszoktól: Washington szerint a múlt év végén már 4000 katonát állomásoztattak az országban. A katonai erőforrások is számottevőek: az orosz haditengerészet hajói és a légierő gépei mellett még Sz-400-as légvédelmi rakétarendszert is telepítettek Szíriába.

Mindeközben az Amnesty International, az Orvosok Határok Nélkül és Human Rights Watch már háborús bűnökkel is megvádolta az oroszokat, mert szerintük szándékosan civil célpontokat támadtak. A londoni székhelyű, ellenzéki Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja (OSDH) szerint csak idén februárig 1700 civil halt meg az orosz bombázások következtében. Kazettás bombák és a fehér foszfort tartalmazó gyújtóbombák használatáról is gyakran tudósítanak a lázadók.

Mennyire sikerült megváltoztatnia Oroszországnak a szíriai háború menetét? – ezt a kérdést tettük fel Wagner Péternek, a Külügyi és Külgazdasági Intézet elemzőjének. Szerinte ez teljes mértékben sikerült Oroszországnak, a beavatkozás számára siker volt, megfordította a hadi helyzetet. Más kérdés azonban, hogy ha így haladnak az események, mikor érhet véget a háború. Wagner úgy látja, hogy ha nem avatkozik be újabb szereplő a konfliktusba, akkor a szíriai és orosz pozíciók erősödni fognak, különösen ha visszafoglalják Aleppót.

Az egyik alkalommal, amikor egy nyugati hírcsatorna újságírója Damaszkuszba látogatott, megkérdezte Aszadtól, hogy mit kértek tőlük cserébe az oroszok a beavatkozásért. A szíriai elnök azt válaszolta: semmit, mert a szíriai–orosz viszony nem érdekeken, hanem értékeken alapul. Wagner Péter szerint az oroszok legfőbb haszna az volt a beavatkozással, hogy nem veszítették el Szíriát. Továbbá Oroszország az ukrajnai konfliktus után karanténba került, a szíriai beavatkozással viszont sikerült kitörnie, sőt megkerülhetetlen szereplővé vált a szíriai konfliktus rendezésében.