– Oroszország, mint már említettük, politikai értelemben új korszak határán van. Ez egyben azt is jelenti, hogy történelmi értelemben is paradigmaváltás zajlik?
– Igen. Putyinnak vagy az utódjának 2018 után rendkívül népszerűtlen reformokat kell végigvinnie. Ehhez elengedhetetlen egyfajta magabiztosság, és így kizárható, hogy az átalakítás úgynevezett színes forradalomba torkolljon. Nem véletlen, hogy egymással párhuzamosan zajlik a hatalom megerősítése, a verseny inspirálásával rugalmasabbá tétele és legitimációja. Az ország hangulatát egyre jobban áthatja az ideologikusság és a patriotizmus. Putyin nem tehet mást, mint „színes evolúciót” indít, hogy elkerülje a „színes revolúciót”.
– A jelenlegi és a formálódó politikai berendezkedés stabilitása egyértelműen Putyin népszerűségén alapul. Mivel magyarázza az elnöknek a gazdasági gondok ellenére is tizenhat éve töretlen népszerűségét?
– Négy tényezővel. Putyin első osztályú populista. Úgy is fogalmazhatnék, stratégiai értelemben vett populista. Mindig azt teszi, amit a többség elvár. Kiválóan érzi a társadalom hangulatát. Így aztán nem is putyini Oroszországról, hanem orosz Putyinról beszélnék. Nagyon fontos faktor emellett, hogy Putyin megfelel az oroszoknak a nemzet vezetőjéről alkotott hagyományos képével. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy az oroszok – nem utolsósorban Putyinnak köszönhetően – ellenségesnek érzékelik a körülöttük lévő világot. Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Putyin rendkívül tehetséges politikus. Különösen a taktika számít az erősségének. Megjegyezném, a sajtó feletti ellenőrzés messze nem játszik olyan jelentős szerepet a népszerűségében, mint azt Nyugaton általában gondolják.
– A szélesebb értelemben vett politikai átmenet sikere így alapvetően attól függ, hogy sikerül-e átörökíteni Putyin népszerűségét az utódra és magára a rendszerre? Működőképes ez a hatalmi berendezkedés Putyin nélkül?
– Putyin utódját (már ha lesz) Putyin népszerűsége legitimálhatja. Csak ennek a védőernyője alatt létezhet. Putyin sokat tanult a tandemből, így az utód önállóan nem válhat népszerűvé. Olyan politikus, aki nem Putyin fényében lett elfogadott, ma mindössze kettő van, Sojgu és Kadirov. Így aztán ők ki is esnek a lehetséges utódjelöltek köréből. Putyin nélkül ugyanakkor ez a rendszer nem működőképes. Ez a berendezkedés rendkívül egyedi. Stabilitásának alapja, hogy senki sem tör benne az első számú vezető szerepére. Putyin nélkül azonban ez az önkorlátozás megszűnik. Az orosz politika ma olyan, mint az olimpián az ezüstért és a bronzért folyó verseny. Az aranyért nálunk nem mérkőznek. Az mindig Putyiné.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!