„Az elnöknek a toleranciát kell képviselnie”

A civil szervezetek segítése nem beavatkozás – állítja Újvági Péter ohiói demokrata politikus, Hillary Clinton támogatója.

– Amikor az Egyesült Államok külföldön ilyen programokat futtat, akkor sokan azt mondják, s ez Magyarországon is így van, hogy ez a beavatkozás egy formája. Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a működőképesség és aközött, hogy ne lehessen a belpolitikába való beavatkozással vádolni?
– Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés. Amit ez és más hasonló programok próbálnak elérni, az nem a döntés befolyásolása, hogy melyik irányba menjenek a dolgok, hanem az, hogy minél szélesebb körű legyen a vita, a párbeszéd, ami a döntéseket megelőzi. Én ezt nem látom beavatkozásnak. Volt egy negyed Toledóban, ahol zömében magyarok, szlovákok és olasz bevándorlók laktak, és a város úgy döntött, egy nagy fölüljárót épít, amellyel tulajdonképpen megszüntették volna ezt a helyet. A város fejlődése szempontjából ez jó döntésnek ígérkezett, de mi összejöttünk, nem számított, hogy demokraták vagy republikánusok vagyunk a városházán, az önkormányzatban, és megszerveztük az ellenállást, illetve kidolgoztunk egy alternatív javaslatot. És végül egy úttal megkerülték a negyedet. De a tevékenység megerősítette a helyi szervezeteket, a közösségeket is, melyek sokkal aktívabbak lettek az elkövetkezőkben. Sok politikusnak ez persze nem tetszik, jobban szeretik, ha megkapják a szavazatot, aztán mindent maguk el tudnak dönteni, és ők azok, akik tudják, mi jó a közösségnek. Az eredeti kérdésre visszatérve, ezért is gondolom, hogy ennek a mechanizmusnak az itteni elősegítése nem beavatkozás. A Civil Kollégium Alapítvány azzal foglalkozik, hogy megtanítsák azokat a lépéseket, hogy az emberek saját érdeküket tudják képviselni a kormányzat vagy éppenséggel a befektetők felé, akik mondjuk egy park helyett ingatlanfejlesztésben gondolkodnak.

– ’56-os magyarként, illetve demokrata politikusként, akiket a liberális értékekkel asszociálunk, mi a véleménye a mai magyar kormány kerítésépítéséről, mellyel a migránsáradatot kívánja feltartóztatni?
– Mi 1956-ban hagytuk el Magyarországot, harmadik próbálkozásra. Először letartóztattak, második esetben majdnem megfagytunk, harmadjára karácsony reggelén mentünk át a határon, apám, anyám és a négy gyerek. A szüleim nem láttak itt jövőt, apámnak egy kis hegesztőcége volt, amit elvettek a kommunisták, beolvasztották a szövetkezetbe. Ő azt mondta, a gyermekeinek máshol lesz a jövőjük, és eldöntötte, hogy amilyen messze tud menni a kommunizmustól, olyan messzire megy, vagy Ausztráliába, vagy Amerikába. Szerencsére Amerikában kötöttünk ki. Azért is vagyok aktív a magyar kérdésekben és a politikában, mert ő azt tanította nekem, mindig azon kell igyekezni, hogy jobb legyen az emberek élete. Amerika egy emigráns ország. Másfajta története van, mint Közép-Európának, de nagyon eltér a világ jóformán minden más részétől is. Nagyon nehéz volt kijutni, majdnem megfagytunk, ott gyalogoltunk a vonatsín mellett Hegyeshalom és Nickelsdorf között, együtt a sok menekülttel. Nem lehet azonban olyan könnyen párhuzamot húzni 1956 és a jelenlegi helyzet között. Nem mindenki, aki megszökött Szíriából, rossz, lusta ember, akárhogy is akarjuk nevezni őket. Ott is vannak olyan családok, mint az apámé volt, akik mindent otthagynak, s egy új világba mennek a családjuk érdekében. Magyarországnak kell eldönteni, hogy mit tesz, ugyanakkor Magyarország egymaga nem tud megoldással szolgálni, sőt, még Európa sem, olyan nagy mozgások vannak. Az amerikai külpolitika a Közel-Keleten felkevert mindent, és részint ez az oka, hogy most migránsválság van, ez tény. Évekbe fog telni, amíg megoldódik. Az én véleményem az, hogy meg kell találni a józan középutat, ahol az ország érdekei és az emberi jogok is érvényesülnek, ami nehéz dolog. A történelmi tapasztalatokat sem lehet félresöpörni, de ezzel együtt nem lehet egészen korlátozni a mozgást. Sok emberrel beszéltem, akik kimentek a Keleti pályaudvarra segíteni a menekülteknek. A zöme nem akart Magyarországon maradni, minél hamarabb tovább akartak menni. Ez itteni politika, itteni döntés, de a világ figyeli, hogy Magyarország mit csinál.