Bő két hónapja derült ki, hogy ismét női miniszterelnöke lesz az Egyesült Királyságnak, július 13-án pedig be is iktatták az addigi belügyminiszter Theresa Mayt, aki a brexit-kampány egyik főszereplőjét, a korábbi londoni polgármester Boris Johnsont tette külügyminiszterévé. Mindez a brexit-népszavazást követően történt: akkor a britek többsége a kilépés mellett döntött, ez a referendumot kiíró, de végig a bennmaradás mellett kardoskodó David Cameron konzervatív miniszterelnök politikai karrierjének végét jelentette. Cameron azóta nemcsak a kormányfői posztról, hanem már alsóházi képviselői mandátumáról is lemondott.
A váltásról írt első cikkek arról szóltak, vajon May mer-e határozott lépésekkel kormányozni, vagy belegabalyodik a rengeteg teendőbe? Első blikkre úgy tűnt, hogy az új Vaslady kemény kezű politikus, aki első munkanapján pártjának kormányzati negyedben dolgozó derékhadától a fő rivális, a Munkáspárt földbe döngölését kérte, hogy lehetőleg Jeremy Corbyn munkáspárti vezér sose jusson a kormányrúd közelébe.
Mayről írt portrénkban egy olyan nőt mutattunk be, aki ugyan kiszámíthatatlan, nagy politikai víziókkal sem rendelkezik, de erkölcsi érzéke és nyugalma segítheti az Egyesült Királyságot a brexit káoszában.
A brexit-népszavazást követően a skótok ismét felvetették, hogy függetlenednének. Nicola Sturgeon skót első miniszter (azaz miniszterelnök), már július közepén, May beiktatását követően azt mondta, hogy a brit miniszterelnöknek nincs felhatalmazása Skóciára alkalmazni a brexitet. Az akkori interjúban Sturgeon többször is hangoztatta, hogy „a skót függetlenség kérdése az asztalon van”, és nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy Skócia és az Egyesült Királyság többi része különböző megállapodásokra jusson az Európai Unióval. Legutóbbival egyet is értett May, amikor pár nappal később találkozott Sturgeonnal, ám egy második skót függetlenségi referendumot elképzelhetetlennek tart.
May első hivatalos útja Edinburgh-be vezetett, ám nyilván nem emiatt áll olyan jól a közvélemény-kutatásokban. Az Ipsos MORI felmérésének csütörtökön publikált eredménye szerint Theresa May népszerűbb (+16-os értéket kapott, azaz többen kedvelik, mint nem), mint a skót első miniszter (+14), de még náluk is sokkal jobban áll a hagyományosan inkább munkáspárti Skóciában a helyi toryk vezetője, Ruth Davidson (+31). Emellett szintén Maynek kedvez, hogy a második függetlenségi referendum ötlete a brexit előtti felmérésekben mértekhez képest egyre népszerűtlenebb a sziget északi részén: már a szavazók ötvennégy százaléka utasítja el, negyvenegy százalék pedig pártolja.
A brit konzervatívok újdonsült vezetője egy másik női politikussal is „összeakasztotta a bajszát”: az Európai Unió leghatalmasabb vezetőjével, Angela Merkellel. Az első hivatalos külföldi útja a leghíresebb európai női politikushoz vezetett, ám jó hírekkel nem szolgált a kancellár asszonynak. May ugyanis folyamatosan azt hajtogatja, hogy a brexit azt jelenti, brexit; annak ellenére is el fogják hagyni az Európai Uniót, hogy a parlamenti képviselők többsége ezt nem szeretné. Igaz, igyekeznek elhúzni a folyamatot, év végéig nem kezdik el a kilépési tárgyalásokat, pedig az EU maradó tagállamai szeretnék mihamarabb lezavarni az egészet. A NATO-kapcsolatokat persze nem érinti az EU-s mizéria, Robert Ficóval Pozsonyban tárgyalva például
May megismételte, amit korábban a hazai alsóházban is: ha a szükség úgy hozná, akár Oroszország ellen is bevetné a brit fegyvereket.
May halogató magatartásának hátterében egyrészt az áll, hogy igyekszik a legtöbbet kihozni a brexitből, hátha politikai tőkét tud belőle kovácsolni. Más kérdés, hogy nagyon elhúzni sem szabad a kérdést: az uniós szabályok szerint a kilépési szándéknyilatkozat benyújtásától számított két éven belül le kell folytatni a procedúrát. 2020-ban pedig jön a következő brit parlamenti választás, és nem lenne egyértelműen jó vagy rossz, ha ennek kampánya egybeesne a kilépési folyamattal.
Másrészt egy ilyen kilépési folyamat során jó konzervatívként nem akar kapkodni. Folyamatosan tárgyal fontos európai és világpolitikai vezetőkkel, így ott volt a Hangcsouban rendezett G20-as találkozón is, így „bizonyára kezd kialakulni a kép arról, hogyan viszonyulnak majd az EU-n kívüli országok az unióból kivált Egyesült Királysághoz” – írta ezzel kapcsolatban néhány napja a Magyar Nemzet hasábjain Heckenast László.
Maynek úgy kell majd lavíroznia a brexit során, hogy az ország érdekeinek figyelembe vétele mellett saját politikai ambíciói szerint alakítsa a történéseket, miközben össze kell tartsa a parlamenti frakciót is.
Theresa May tudja, hogy nehéz idők jönnek, és hogy a brexit nehéz folyamat lesz, de a kemény és óvatos miniszterelnököt – aki fokozatosan átalakította Cameron kormányát is – egyelőre kedvelik a szigetország lakói. Egy hónapja a ComRes közvélemény-kutató hozta ki, hogy a konzervatívok vezetője a legnépszerűbb brit politikus: akkor a szavazók 42 százaléka kedvelte Mayt, ezzel pedig leelőzte külügyminiszterét, Boris Johnsont (36 százalék). May volt akkor az egyetlen vezető politikus, akit többen kedveltek, mint utáltak a britek.
A YouGov legutóbbi, szeptember 7-én publikált felmérési eredményei is arról árulkodnak, hogy tovább tartanak May „mézeshetei”. A Konzervatív Párt népszerűsége két százalékkal nőtt, így már 11 százalékponttal vezetnek a Jeremy Corbyn vezette Munkáspárt előtt. Theresa May a legnépszerűbb pártvezető volt: 48 százalék szerint jól teljesít, 17 százalék szerint nem (+31, Corbynnál ez -40-es érték), ráadásul
szívesen szavazna rá a liberális demokraták és a UKIP-szavazók 23-23 százaléka is.
A párton belül egyelőre nincsenek ellenfelei, csak a UKIP és a Munkáspárt felől érik kritikák, így könnyű jó közvélemény-kutatási eredményeket elérni. Ám máris előkerült egy ügy, amelyben saját magának mond ellent (ezt a brit politikai nyelv u-turnnek, u-kanyarnak nevezi): korábban megígérte, hogy nem építhetnek kínaiak atomerőművet Nagy-Britanniában. Mindenki örült, hogy végre itt egy karakán miniszterelnök, akit nem kötnek elődjének ígéretei, hanem a maga útját járja, erre csütörtökön ismét napirendre került a Hinkley-i reaktor építése – amelyre kínaiak is pályáznak.
Ez az, ami miatt hamarosan véget érhetnek Theresa May mézeshetei: amint elkezd esetleg a korábbi ígéreteinek ellentmondó döntéseket hozni – például a brexit esetében arról, hogy mit helyezzenek előtérbe az Európai Unióval való tárgyalások során –, sorra veszíti majd el szavazói tömegek bizalmát. Mindenesetre bő két hét múlva a Konzervatív Párt megtartja éves kongresszusát Birminghamben – ez is komoly próbatétel lehet az újdonsült miniszterelnöknek.
