Hiába a hosszú börtön, ha az áldozatot hibáztatják

Húsz perc, tizenkét hét, hat hónap, három év. Mi járjon a nemi erőszak elkövetőjének?

Brock Allen Turner 2015 januárjában erőszakolt meg egy eszméletlen nőt az egyetem egyik férfikollégiuma mellett, egy kuka mögött. A Stanford húszéves sztárúszója azt állította, az öntudatlan áldozat valójában beleegyezett az aktusba. A huszonhárom éves hölgy egész másként emlékezett: beszámolója szerint január 17-én elindult bulizni, majd másnap reggel a kórházban tért magához úgy, hogy az előző estéről semmi emléke nem maradt. „Voltak szemtanúk, a testemre mocsok tapadt a földön, elfutott, de elkapták Mégis arról beszéltek nekem, hogy ügyes ügyvédet, szakértőket, magánnyomozókat szerzett magának Hogy bármeddig el fog menni, hogy meggyőzze a világot: csak egyszerűen megzavarodott egy pillanatra” – fejtette ki az áldozat, akinek elmondása szerint a kihallgatások során részletesen számot kellett adnia magánéletéről, múltjáról, családjáról. Mindezt szerinte azért, hátha találhatnak valami részletet, ami mentségül szolgálhat az elkövetőnek.

A nemi erőszak után mindenesetre a bírósági iratok szerint igencsak jókedvű volt a fiú: az aktust félbeszakító szemtanúk szemébe nevetett, mielőtt elszaladt. A több mint ezer oldalnyi dokumentumból az is látszik, hogy az elkövető és ügyvédei az áldozatot igyekeztek hitelteleníteni, és azzal érveltek, hogy a felek kölcsönösen akarták az együttlétet. Turner önellentmondásba is keveredett, egy év alatt pedig már szinte új sztorit kreált a korábban általa elmondottakhoz képest, benne jóval egyértelműbb beleegyezéssel az áldozat részéről.

Minden próbálkozása ellenére Turnert végül bűnösnek találták, el is ítélték, de mindössze fél évet kapott, holott akár 14 évet is kiszabhattak volna rá. Ráadásul végül jó magaviselet miatt három hónap után szabadon engedték. Az áldozat támogatói és nőjogi szervezetek erre azonnal tüntetésre szólítottak fel, egy San José-i bíróság előtt pedig nemi erőszaknak áldozatul esettek és aktivisták vonultak fel. A tiltakozók annak a bírónak a menesztését is követelték, aki arról döntött, hogy Turner ne kerüljön állami börtönbe. (Aaron Persky egyébként augusztusban már maga is kérte, hogy vegyék el tőle a bűnügyi eseteket.)

Az elkövetőt ugyanazon a héten engedték el, amikor az állami törvényhozás elfogadta, hogy a jövőben legalább három év börtön járjon olyanoknak, akik öntudatlan vagy ittas nőt erőszakolnak meg. Bár a javaslat törvényerőre emelkedéséhez még Jerry Brown kormányzó aláírására is szükség van. Egyes liberális véleményvezérek üdvözölték a döntést, a Vox.com szerzője, German Lopez viszont megkongatta a vészharangot. A halálbüntetés ellenében is felmerülő érvet hozza fel: nem a büntetés súlyossága az igazán komoly elrettentő tényező, hanem az, ha a tett nem maradhat megtorlatlanul. Márpedig ezen a területen súlyos a helyzet: egy felmérés szerint ezer esetből 993 büntetés nélkül marad. Egy másik vizsgálat pedig rámutatott, hogy például Baltimore-ban előfordult, hogy a rendőr leszajházta az áldozatot, egy másik nyomozó meg úgy vélte, az összes ilyen ügyük „baromság”. A Vox szerint az igazi probléma ez, a hosszabb büntetésekkel pedig maximum a tömeges bebörtönzéseket lehet elősegíteni. Arra egy másik lap, a libertárius kötődésű Reason szerzője, Elizabeth Nolan Brown mutatott rá, hogy más területen, a drogügyeknél már kiderült, hogy a kötelező minimális büntetési tétel nem oldja meg a problémát. Ennek ellenére Brown kollégája, Robby Soave pénteken arra jutott: Turnernek még börtönben kellene lennie, nem pedig a regisztrált szexuális bűnelkövetők listáján. Soave szerint ugyanis a túl enyhe büntetés a fiatal, fehér férfi kiváltságaiból ered, ugyanakkor az akár élethosszig tartó „feketelistázás” túl súlyos büntetés. Így ugyanis soha nem kezdhet új életet, nehezen fog tudni lakhelyet vagy munkát találni magának – viszont senki nem lesz nagyobb biztonságban.

Eközben az áldozathibáztatás is erőteljesen tetten érhető, és nem csak ebben a konkrét ügyben. A Stanford például egy azóta törölt oldalon fejtegette A női testek és az alkohol címszó alatt, miért más, ha a nők isszák le magukat. De Turner barátja, Leslie Rasmussen is azt írta a bíróság elé tárt levelében: az úszó jövőjét nem határozhatja meg egy olyan nő, aki nem emlékszik semmire, csak az alkoholmennyiségre, amit magába döntött. Eközben az országos statisztikák szerint minden ötödik egyetemista lányt zaklatták már. Igaz, ezt a kimutatást komolyabb kritikák is érték: a Reason szerint az egyetemisták pont hogy nagyobb biztonságban vannak, mint nehezebb körülmények között élő, kevésbé iskolázott társaik. Ettől még persze ők sem lehetnek épp nyugodtak: 2014-ben az egyetemi campusok 91 százaléka zéró szexuális erőszakról tett jelentést, aminél – a fentiek fényében – abszurdabb jele nem is lehetne annak, hogy a nők saját iskoláiktól sem igazán remélhetnek segítséget.