Mintegy 541 ezerre becsülik azoknak a 15 és 39 év közötti japánoknak a számát, akik hosszabb ideje nem ápolnak semmilyen szociális kapcsolatot, hanem otthonukba zárkózva élik mindennapjaikat. Ezek a fiatalok legalább fél éve nem járnak munkába vagy iskolába, és nem mozdulnak ki esténként sem, így nincs is semmiféle személyes kapcsolatuk másokkal. Az ezzel foglalkozó legújabb felmérés szerint a visszavonulás fő oka sokszor a nyomasztó munkahelyi környezet, a sikertelenség vagy az, hogy ezek az emberek korábban is gondokkal küszködtek a személyes kapcsolatok terén.
Ha lehet mondani, az otthonukba bezárkózó, saját maguk teremtette káoszon ücsörgő hikikomoriknak pont az ellentétei azok a japán minimalisták, akik felesleges javaiktól megszabadulva próbálják visszaszerezni életük felett az irányítást. Őket mutatja be cikkünk.
Komoly probléma, hogy nem igazán tudjuk, mit lehetne kezdeni ezekkel a fiatalokkal. – Magát a jelenséget, kialakulásának körülményeit sem ismerjük eléggé, ráadásul a japánok többsége nem is vallja be, hogy nehézségekkel küzd – állítja Kuragane Kei, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán (PPKE BTK) működő Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport munkatársa. Nem tudni például, hogy különálló betegségről vagy más betegségek tünetéről beszélünk-e, egyáltalán orvosi esetről van-e szó, ráadásul az egyes hikikomorik háttere is nagyon különbözhet. Az egyetemi oktató felhívta rá a figyelmet, hogy az ismerethiány gyakran az e jelenségtől szenvedő emberek megbélyegzésébe csap át, a folyamat pedig így öngerjesztővé válik, hiszen a kallódók azt látják, hogy a társadalom nemkívánatos, lusta, alkalmazkodásra képtelen embereknek tartja őket, ez pedig még erősebb elzárkózáshoz vezet.
A hikikomorikon egyebek mellett terápiás központokkal próbálnak segíteni, illetve internetes középiskolai kurzusok hivatottak biztosítani az oktatást azok számára, akik vevők rá.
A 20. század második felében félelmetes gazdasági fejlődésen átesett szigetországnak ma rengeteg nyomasztó társadalmi problémával kell megküzdenie. A lakosság az utóbbi öt évben mintegy egymillió fővel csökkent, ma valamivel több mint 127 millióan élnek Japánban. Az ENSZ adatai szerint 2100-ra mindössze 83 millióan lesznek, miközben a lakosság 35 százalékát a 65 évnél idősebbek teszik majd ki. Abe Sinzó miniszterelnök egyik legfőbb célja a folyamat megállítása, ám kritikusai azt állítják, még ha a teljes termékenységi arányszámot sikerülne is 1,4-ről 1,8-re emelni, és több bevándorlót is fogadnak, még úgy is nehéz lenne százmillió fő felett maradni.
Szintén speciális jelenség a makeinuk megjelenése, azoké a nőké, akik gyermektelenek maradnak. Van közülük, aki szándékosan választja a karrierépítést, a saját egzisztencia megteremtését, de olyan is, aki akarata ellenére nem tudott megházasodni és családot alapítani. Noha még a 20. század végén is általános elv volt a nők megházasodása a húszas éveikben, ma már jóval több a szingli Japánban is.
Egy negatív társadalmi jelenség visszaszorításában viszont Japán, úgy néz ki, sikeresnek bizonyul. Tavaly 1997 óta először volt 25 ezernél kevesebb öngyilkosság. A sötét időszak Japánban 1998-ban kezdődött, 14 évig folyamatosan meghaladta a 30 ezret azok száma, akik saját kezükkel vetettek véget életüknek.
