Migránsgettók: lassan betelik a pohár

A szerb bekeményítés mögött az állhat, hogy egyre több a valódi, közvetlen, rossz tapasztalat.

A migránsok feltorlódásának megelőzése érdekében Belgrád hamarosan visszaküldheti a migránsokat abba az országba, ahonnan Szerbia területére léptek, de még a kiindulási pontba történő visszatoloncolás is felmerült – számolt be legfrissebb értesüléseiről a Vecernje novosti szerb napilap.

Mindez azért is meglepő, mert a szerb kormány különösen türelmes volt a migránsokkal, akik hol a belgrádi parkokban, hol pedig az ország határainak közelében kialakított befogadópontokon táboroztak le. Néhány nappal ezelőtt ugyanakkor már tapasztalhatók voltak apróbb jelei, hogy a szerbeknek kezd elegük lenni a városokban uralkodó állapotokból.

A múlt héten a Mis Mag nevű helyi cég a belgrádi buszpályaudvar közelében le akarta rombolni a migránsok barakkjait, mert ezen a területen valósítanák meg a „Belgrád a vízen” elnevezésű projektet – ez lenne az új, 21. századi modern városrész a Száva partján. A menekültek tiltakoztak, ez azonban nem akadályozta meg a kiérkező munkásokat, hogy a vasúttársaság tulajdonában álló épületeket elbontsák.

Mi áll déli szomszédunk irányváltása mögött? – ezt a kérdést tettük fel Bali Lórántnak, a Pannon Egyetem Georgikon Kara Balkán-szakértőjének. Szerinte az elmúlt időszakban a szerb kormány nem nagyon tudta kezelni a migránsválságot. Jelenleg összesen néhány ezer menekült tartózkodik a bő hétmilliós országban, de több városban már így is megindult a gettósodás.

Ennek a hatásai a mindennapokban is érződnek: a helyi lakosok és az újonnan érkezettek között egyre több a verbális vagy akár a tettlegességig fajuló atrocitás. Több helyen meg lehetett figyelni, hogy az állam segítségére támaszkodó bevándorlók eltartása szociális feszültségeket eredményez, amelyet először az adott ország legalacsonyabb életszínvonalon élő csoportjai éreznek meg, ezzel a helyzettel küzd most Belgrád. A szakértő hozzátette: a szerb kormány migránspolitikája továbbra is alapvetően követő jellegű, és igazodik azokhoz a nyugat-európai lépésekhez, amelyek a szigorítások irányába mutatnak.

Ma már azonban „proaktívabb” hangokat is hallani a kabinet környékéről, amelyek egy határkerítés megépítése mellett érvelnek. Minderről személyesen Aleksandar Vucic kormányfő beszélt az ottani köztévé műsorában. Jelezte: Nebojsa Stefanovic belügyminiszter és Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter – és még mások – fizikai akadállyal állítanák meg a migránsokat a szerb határon. „Csak én vagyok ellene, nem akarom, hogy falat emeljünk. De Szerbia nem lehet parkolóhely sem a menekültek számára” – fogalmazott.

Bali Lóránt szerint egy szerb kerítés minden további nélkül kivitelezhető lenne a bolgár és a macedón határon, még akkor is, ha ez a domborzati viszonyok miatt költségesebb lenne, mint a magyar–szerb szakaszon. Ha azonban mégis a hazatoloncolás lesz a szerb válasz a migrációs válságra, akkor csak hosszabb idő után látszanak majd ennek eredményei. Ugyanis könnyen előfordulhat még most is, hogy a kipaterolt személyek új, hamis személyazonossági iratokkal jelennek meg a határon. Mindazonáltal a szerb politika aligha korlátozódik majd erre: a szakértő arra számít, hogy egyre több gettót fognak felszámolni, az azokban élő embereket pedig jól ellenőrzött és zárt táborokba fogják utasítani. Ennek pedig már bizonyosan lesz eredménye, hiszen ez csökkentheti a Szerbiára nehezedő nyomást, amit mi, a magyar határon is megérezhetünk majd.

A Közel-Keletről induló migránsáradatot azonban mindez korántsem fogja megállítani, legfeljebb elterelni tudja – vélekedik Bali Lóránt. Az eddigi tapasztalatok alapján egy-egy szigorítás nyomán mindig azokban az országokban nőtt meg a feszültség, amelyek már addig is célpontok voltak. Így a szerb lépések miatt Görögország és Olaszország kerülhet erősebb nyomás alá, kisebb részben pedig az Adriai-tenger környéke Albániánál és Montenegrónál. Európa migrációs gondjai tehát ettől még összességében biztos nem oldódnak meg.