Vérben fetrengő sebesültek a padlón, már régen túl sokan vannak ahhoz, hogy mindenkinek ágy jusson. Fölöttük átlépkedve az a kevés orvos, aki még Aleppóban maradt, jobb híján egyszerű kötéssel látja el a soron következőt. Az arcokon még csak riadalom sem látszik, inkább fáradt beletörődéssel nyúlnak el a földön. Nem jobb a helyzet a kórházon kívül sem. A városnak már szinte egyetlen pontja sem maradt épen, a romok alól kimentett sérültek egymás hegyén-hátán hevernek egy teherautó platóján. Ők még szerencsésnek mondhatók – megtalálták őket. Aleppó némely kerületeit már úgy szétlőtték, hogy a mentőalakulatok sem tudják megközelíteni azokat. – Kérem, segítsenek, mert haldoklunk! – üzeni a világnak egy férfi az al-Dzsazíra felvételén.
De nincs, aki segítsen. Csütörtök óta a szíriai kormányerők az orosz légierővel megtámogatva eddig nem látott hevességű támadást indítottak Aleppó lázadók által uralt részei ellen. Tegnapig legalább kétszázan, köztük számos gyermek halt meg a folyamatos csapásokban, a sebesültek számát felbecsülni is nehéz. Nagyot változott a világ a nagy reményekkel beharangozott két héttel ezelőtti tűzszünet óta, mostanra nemhogy a fegyvernyugvás megújítása a kérdés, de az egyik legvéresebb ütközetét éli át Szíria. És óriásit fordult a hadiszerencse is azóta, hogy a lázadók összehangolt támadása másfél hónapja még a várost körbezáró ostromgyűrű áttörésével kecsegtetett. Egyértelmű, hogy offenzívájuk kudarcot vallott, és most Bassár al-Aszad elnök erői vannak nyeregben.
Pedig a középkori ostromokat idéző ütközetben már lassan a módszerek is középkorivá aljasulnak. A szíriai polgárháború persze eddig sem volt éppen kíméletes, de az aleppói csata kezd igazán eldurvulni. Például a hét végén orosz repülőgépek lebombázták az egyik szivattyúállomást, mire válaszul a lázadók is leállítottak egy másikat, így a becslések szerint legalább kétmillió lakos maradt víz nélkül Aleppóban. A vízhiány nemcsak szomjhalállal fenyeget, de a fertőzések elterjedését is kockáztatja. Bár a vízhez való hozzáférés felhasználása hadi célokra háborús bűnnek számít, Aleppóban a szemben álló felek lassan már az írt és íratlan szabályokat is felrúgják. A segélyszállítmányok távol tartása vagy a civilek bombázása eddig sem volt éppen szokatlan, ám a tűzszünet alatti „véletlen” amerikai csapással a kormánycsapatokra, majd az ENSZ segélykonvojának megtámadásával, úgy látszik, új fejezet nyílt a vérontásban.
Miközben pedig Aleppóban százával halnak meg, a nagyhatalmak húzd meg, ereszd meg játékot folytatnak. Tegnap az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország rendkívüli ülést hívott össze az ENSZ-ben, és egyöntetűen elítélték a bombázásokat a fegyveresek által uralt, ám civilek lakta területeken. A nemzetközi nyomás hatására elképzelhető, hogy hamarosan valamelyest alábbhagynak a harcok, ám az egyértelmű, hogy az aleppói csata nem a Nyugat elképzelései szerint alakul: Moszkva és Damaszkusz pozíciói egyre erősödnek.
