Sokan, sokszor nekifutottak már annak, hogy békét teremtsenek az izraeli–palesztin viszályban, és a siker olykor nem is tűnt teljesen reménytelennek. Általánosan elfogadott nézet, hogy míg a konfliktus megoldatlan, a Közel-Keleten hosszú távon nem lesz béke, az iraki és szíriai események árnyékában azonban a kérdés átmenetileg jelentőségét vesztette. Még az arab államok között is, pedig közben a 2002-es, majd 2007-es arab béketerv, amely Izrael 1967-es határaihoz való visszatérését írta volna elő, már jócskán meghaladottá vált, így új közös álláspontra lenne szükség. Különösen, mivel azóta általánosságban is sokat javult Izrael kapcsolata az arab és iszlám országokkal, Recep Tayyip Erdogan török elnök például tegnap hagyta jóvá a kapcsolatok rendezéséről szóló egyezményt, és a zsidó állam kairói diplomáciai küldöttje is tegnap foglalta el posztját.
John Kerry amerikai külügyminiszter 2014-es kudarca óta az Egyesült Államok szintén „elengedte” a problémát, és bár korábban felmerültek olyan találgatások, hogy a leköszönő Barack Obama külpolitikai örökségének kozmetikázására még egyszer nekifut a tárgyalásoknak, mára nyilvánvalóvá vált, hogy ebből sem lesz semmi. Az egy helyben toporgást megunva idén a franciák „csaptak az asztalra”, de hiába volt a Párizsba szervezett júniusi nemzetközi konferencia, egyetlen lépést sem sikerült haladni. Jellemző, hogy már nem is az a kérdés, hogyan lehetne megoldani a konfliktust, hanem hogy egyáltalán hogyan lehetne egy asztalhoz ültetni a feleket. Hiszen már az alapokat illetően is nézeteltérés van: Izrael csupán kétoldalú, előfeltételek nélküli tárgyalásokat szeretne, ezzel szemben a palesztinok nemzetközi közvetítéshez és több feltételhez kötik a megbeszéléseket. Miközben azonban folytatják az újabb zsidó telepek építését, illetve szinte nap mint nap hajtanak végre izraeliek ellen terrortámadásokat, nehéz higgadt párbeszédet folytatni.
Ilyen környezetben elég valószínűtlennek tűnik, hogy Vlagyimir Putyin napokban tett felvetése egy moszkvai találkozóról túl sok sikerrel kecsegtetne. Az orosz elnök ezzel alighanem inkább csak azt az üzenetet szerette volna közvetíteni, hogy számolni kell Oroszországgal a Közel-Keleten, ahol tavalyi szíriai beavatkozása óta pozíciói egyébként is megszilárdultak. A realitások talaján maradva: minden vita ellenére Izrael az Egyesült Államok egyik legközelibb szövetségese, így elképzelhetetlen, hogy az oroszok vagy akár az EU közvetítésével, de Washington nélkül megoldódjon a konfliktus. Az újabb amerikai nekifutásra azonban legalább az elnökválasztásig várni kell.
