– Van olyan muszlim, aki még fejkendőt sem visel, másnak meg a szeme is alig látszik ki a nikáb alól. Mit mond pontosan a Korán az öltözködésről?
– A Korán az öltözködésről részletekbe menően nem rendelkezik, de több versben (7:26, 24:30–31, 33:59) is általános iránymutatást ad, férfiaknak és nőknek egyaránt. A Korán szavait egyrészt az egyes kinyilatkoztatások okai alapján, másrészt a Mohamed prófétára visszanyúló hagyományok alapján a későbbi korokban értelmezték, pontosították és sok esetben szigorították. Az így létrejött előírások az egyes jogi iskolák kézikönyveiben is helyet kaptak. Az alapvető előírás a férfiak és a nők számára is a szemérmesség és az egyszerűség, utóbbi a preferált anyagokban (pamut, lenvászon) is megmutatkozik. A Korán szavainak már a fordítása is értelmezés, így például sok vita folyt, illetve folyik a 24:31-ben található „zína” szó jelentését illetően, ennek fordításai/értelmezései a „díszektől” a „testrészekig” több mindent felölelnek. Az öltözködésnél csakúgy, mint az egyéb előírásoknál, a későbbi társadalmi hagyományok is alakították a szabályokat. Az öltözködést a VII–VIII. századi hódítások utáni korszakban nagyban befolyásolta a meghódított területek viseleti hagyománya, illetve később, a XVI. századtól a török hódítás is nagy hatással volt a területén élt népek ruházatára.
– Az iszlám országok népviseletét vizsgálva szembetűnő, hogy némelyik nagyon is díszes és színes. Mennyire hagyományos az egész testet takaró, egyszínű öltözék? Ötszáz éve is így öltözködtek a muszlimok?
– Az arc eltakarása a városi hagyományból alakult ki, a kis közösségekben élő, dolgozó muszlim nők (a beduinok és a kis falvak lakói) nem viseltek és viselnek az arcot eltakaró fátylat, hiszen abban nem is tudnának munkát végezni. A sötét ruha nem előírás, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy – nemtől függetlenül – különböző hagyományok alapján a fehér és a fekete a leginkább helyeselt és kedvelt szín. A nők által az utcán viselt egyszínű (fekete, fehér) leplek használata a XX. század közepén a nem vallási irányítású országok nagyvárosaiban visszaesett, de az 1967-es arab–izraeli háborúban elszenvedett vereség, illetve az 1979-es iráni iszlám forradalom ideológiai hatására fellendült politikai iszlám magával hozta az iszlám előírásainak megfelelő női viselet újbóli virágzását. Ez ugyanakkor gyakran azt is jelenti, hogy az egyes térségekben korábban szokásos hagyományos leplet felváltja a Közel-Keletről importált, uniformizált viselet. Algériában például 2015-ben a nők több városban rendeztek felvonulást azért, hogy utcai viseletként a török időktől kezdve a térségben elterjedt fehér leplet hordhassák az azt újabban háttérbe szorító hidzsáb helyett.
– Nagy botrányt kavart mostanában a burkini, pedig nyilvánvalóan eddig is fürödtek a nők
– A fürdésre a szemérmesség általános szabályát kell alkalmazni. Ezért az iszlám világban a nők a fürdőket és uszodákat a férfiaktól külön időszakokban szokták használni, illetve a tengerben rendszerint nem fürdőruhában, hanem felöltözve szoktak fürödni. Természetesen ez csak leegyszerűsítés, hiszen e téren is nagyok a társadalmi, illetve országonkénti különbségek, és ez a lakosságnak csak rendkívül kis százalékát érinti. A húszmilliós Kairóban nincs nyilvános strand, csak szállodákban, illetve klubokban vannak medencék. A burkinit 2003-ban a libanoni származású ausztrál divattervezőnő, Aheda Zanetti épp azért alakította ki, hogy az szabásában alkalmas legyen a muszlim nők számára (is), ugyanakkor az anyaga alkalmas legyen a sportolásra. Zanetti szerint a tiltás jó reklám volt számára, egyes napokon a korábbi ötszörösére ugrott az eladása, és nem csak muszlimok vásárolják, hiszen a nem előnyös alakú hölgyek számára ugyanolyan hasznos lehet, mint egyes betegségekkel küzdőknek. Az iszlám világban ez elsősorban a felső tízezer problémája, amit jól mutatnak a legutóbbi egyiptomi esetek is, ahol az elsősorban külföldieket vendégül látó szállodák uszodáiban nem látják szívesen ezt a viseletet.
