A vallonok ellopták a show-t Brüsszelben

Ilyen amikor a 3,6 milliós Vallónia miatt áll az 510 milliós Európai Unió gépezete.

Egyébként abban nagyjából minden elemzés egyetért, hogy a CETA-ból alapvetően vallonok is profitálnának, még ha nem is feltétlenül ők nyernének vele a legtöbbet. Hogy akkor miért az ellenállás? Egyrészt belpolitikai okokból, hiszen a szarvasmarháira és tejiparára építő Vallóniában már eddig is nagy volt az elégedetlenség a tej alacsony ára miatt, amit most új versenytárs is fenyegetne. Ehhez hozzájön még, hogy Belgiumban a zöld- és baloldali pártok egyébként is hagyományosan globalizációellenesek, a nemzeti vallon pártok pedig szintén az önállóságot hangsúlyozzák. Másrészt bár Vallónia jelenleg az egész EU-val szemben áll, valójában nem csupán saját érdekeit szolgálja, de az egész unióét is. Hiszen kifogásuk tömören éppen az, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás jelen formája túl nagy teret biztosít Kanadának, miközben keretek közé szorítja az Európai Uniót.

Egyelőre tehát minden szem a vallonokra szegeződik, és a csúcs többi témájáról csak kevés szó esik. Igaz, ahogyan az várható is volt, óriási áttörések nem történtek. A migráció kapcsán megegyezés született, hogy „fokozni kell az erőfeszítéseket” az Afrikából érkező bevándorlóáradat megfékezésére. Ez nagyjából azt a szándékot jelenti, hogy a márciusi törökországi migránsalku mintájára az EU megállapodásokat köt majd az afrikai államokkal is és próbálja helyben kezelni a problémát.

Bár előzetesen kiszivárgott információk még arról szóltak, hogy valamiféle konkrét előrelépés várható Szíria ügyében is, az újabb elítélő nyilatkozatokon kívül semmi jelentős nem történt. Az igazi kérdés valójában itt is az volt, hogy vajon beigazolódnak-e a pletykák, miszerint az EU szankciókat szab ki Oroszország ellen szíriai beavatkozása miatt. Habár például Angela Merkel is talányosan úgy nyilatkozott, hogy „minden lehetőséget mérlegelni kell az aleppói bombázások megszüntetése érdekében”, és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is utalt arra, hogy nyitva kell hagyni a szankciók lehetőségét, erre a tagállamok megosztottsága miatt szinte semmi esély nincs. Például Matteo Renzi olasz kormányfő is úgy vélte, semmi értelme szankciókkal fenyegetni Oroszországot, és később már Tusk is úgy nyilatkozott, hogy nem kívánják fokozni a feszültséget Moszkvával.

Pikáns témának ígérkezett még a brexit, és úgy tűnik, Theresa May brit kormányfő azonban komolyabb kardcsörtetés nélkül megúszta első uniós csúcsát. Sőt, ezzel kapcsolatban a német kancellár rendkívül pozitív üzenetnek nevezte, hogy a brit miniszterelnök arról biztosította a tanácskozás résztvevőit, hogy az Egyesült Királyság egészen a tényleges kilépésig teljes jogú tagja kíván lenni az uniónak. Hivatalosan az uniós politikusok tartották magukat ígéretükhöz, miszerint amíg London nem nyújtja be a lisszaboni szerződés kilépésről rendelkező 50. cikkelyét (ez jövő év márciusában várható), addig nem tárgyalnak semmilyen módon a folyamatról – legalábbis a színfalak előtt.