Düh, ellenszev, gyűlölet – így választ Amerika

A megmérettetés egyre kevésbé szól szakpolitikai kérdésekről.

A 35 éves Dana Hansen minden reggel másfél órát utazik a szülővárosát Chicagóval összekötő vasútvonalon, hogy eljusson a munkahelyére. Mint mondja, egyáltalán nem tartja megterhelőnek a napi három óra vonatozást, ráadásul mindez kényelmesebb és olcsóbb megoldás számára, mint a mindennapos autózás a forgalmas utakon vagy a városba való beköltözés. Dana az életére tekintve elkeserítőbbnek tartja azt a tényt, hogy harmincas évei derekán évi nagyjából ötvenezer dolláros fizetése ellenére a szüleivel kénytelen élni. Mindennek okaként pedig egyetlen dolgot említ, a mai napig fennálló egykori diákhitelének havi törlesztőrészletét. Dana egyike annak a 32 százaléknyi 18 és 32 éves kor közötti amerikai fiatalnak, aki anyagi megfontolásból képtelenek önálló életet kezdeni. Az idei kampánysorozat szocialista élharcosnak tekintett Bernie Sanders veresége – aki az egyetemi oktatás ingyenessé tételével is kampányolt – Danát és talán több hasonló helyzetben tengődő társát is lelombozta. A fiatal nő azonban lapunknak továbbra is elhivatott demokrata szavazóként vázolja helyzetét és elveit. Trumppal szemben leginkább a republikánus jelölt politikai múltjának hiányát kifogásolja, az amerikai demokrácia értékeivel pedig összeegyeztethetetlennek tartja a nőkkel és a kisebbségekkel szembeni kijelentéseit. Trump elnöki alkalmasságát tekintve szinte már elcsépelt érvelés a szerény politikai előélet.

Ugyanakkor a Chicagóban élő Matt éppen Trump jelöltségének lehetőségét tekinti az amerikai demokrácia egyik ékes példájának. „Ez az ország többek között ezen az elven alapul: jöhetsz bárhonnan, ha küzdesz, akárhova eljuthatsz” – mondja el lapunknak a republikánus szavazó. Matt szerint Amerikának erőskezű vezetőre van szüksége, s mint hozzáteszi, számára nem Donald Trump viselkedése a lényeg. Matt szerint egy republikánus vezetéssel újra erőre kaphatnának a társadalomban a keresztény-konzervatív értékek, mely pedig gátat szabhatna a társadalom szintjén növekvő erőszaknak.

Matt és Dana, mint minden más választópolgár, elsősorban személyes félelmei alapján dönt novemberben az elnök személyéről, ám vannak olyanok is, akik inkább egyik jelöltre sem szavaznak majd. Egy könyvtári alkalmazott, John váltig állítja, hogy ismeretségi körének kilencven százaléka hezitál, hogy részt vesz-e a szavazáson. A dilemma alapja pedig nem Clinton vagy Trump személye, hanem a demokráciába vetett bizalom. „A tévévitákat nézve legtöbbször a sírás kerülgetett. Akár Clintont, akár Trumpot hallgattam, csak a politikai rendszerünkbe vetett bizalmam csökkent. Nem értem, hogy fajulhattak ideáig a dolgok, s hogy lehet, hogy ez a két botrányhős küzd az amerikai elnöki posztért. Csak azt a kérdést ismételgetem magamban, »mi lesz veled Amerika?«” – vallja be lapunknak a férfi, majd hosszasan sorolni kezdi, mi húzódik aggályainak hátterében. „Ami Hillaryt illeti, elég galibát okozott már a hazának külügyminiszterként, Trump pedig már ránézésre is komolytalan. A kampányban pedig minden csak a pénzről szól, az igazi csatákat pedig a háttéremberek vívják. Talán kevesen vallják be azt, amit most mondok, de Amerikának óriási problémái vannak. Bárki is lenne a következő amerikai elnök, egy ciklus alatt nem lehet ezeket megoldani. Sem Clintonban, sem Trumpban nem érzem azt, hogy képes lenne akár felmérni is a gondokat, a szálakat igazán mozgatók pedig a hataloméhségtől vezérelve mindezekkel szemben szerintem érdektelenek.”

Ha John és barátai távol is maradnak idén a szavazástól, egyes felmérések szerint számos olyan szavazó vesz részt az idei választásokon, akik általában passzívan állnak a politikához. Az American Prospects című magazin nyári számában többoldalas cikket közölt a főként Kínából és Mexikóból emigrált tömegek politikai aktivizálódásának hátteréről. A lap szerint az ázsiai származásúak főleg zárkózottságuk és anyaországuk politikai kultúrájának köszönhetően érdektelenebbek az átlag amerikaiakhoz viszonyítva a politikával szemben, míg a többnyire gazdasági megfontolásból emigráló latinók többsége úgy gondolja, hogy önmaguk többet tehetnek saját anyagi boldogulásuk növeléséért, mint a Fehér Ház lakója. A lap szerint azonban Donald Trump olykor idegengyűlöletet sejtető kijelentései és politikai programjának egyes pontjai az említett csoportokat is érdekeltebbé tették az ország jövője iránt. A 32 éves Chicagóban élő Joe Torres például ezen szavazóknak egyike. Joe mexikói bevándorlók gyermekeként született az Egyesült Államokban, s saját bevallása szerint eddig még sohasem élt szavazati jogával, ám az idei év számára is változást hozott: „Nem érzem úgy, hogy Hillary Clinton a legjobb választás, de Donald Trumpot meg kell állítani. Ha másért nem, hát ezért fogok életemben először elmenni szavazni” – jelentette ki lapunknak a férfi.

Joe talán nem az egyedüli szavazó, aki pusztán ellenszenv alapján dacból hoz majd döntést november 8-án. Amerikának ugyanakkor bölcs és megfontolt választói döntésekre lenne most szüksége, a következő amerikai elnökre ugyanis bőven vár feladat. Annyi bizonyos, az egészségügyi, szociális és oktatási rendszer megreformálása mellett – melyek már a sokadik alkalommal számítanak fő vitapontoknak az elnökválasztások során – egyre inkább tematizálja a közbeszédet a rendőrség és a civil lakosság közötti feszültség, az idegengyűlölet és a rasszizmus növekedése, valamint az egyre szűkülő középosztály aggasztó jelensége. A tudatos politikai választók többsége az elkövetkezendő négy évben pedig vélhetően ezekre is megoldást vár majd.