Pedig ha elsőre picit bonyolult is (bár annyira azért ez sem az, Bécsből naponta indul repülő Dnyipropetrovszkba), azért érdemes Kelet-Ukrajnába ellátogatnia annak, aki egy kicsit is érdeklődik a „nem feltétlenül szép, de nagyon érdekes” helyek iránt, hogy első minősítésünket rögtön meg is hazudtoljuk, ugyanis mind Zaporizzsja, mind Mariupol fekvése gyönyörű. Előbbi a Dnyeper két partja mentén fekszik, és „mellesleg” itt működik Európa egyik legnagyobb (egyes források szerint építésekor, a 30-as években A legnagyobb) vízi erőműve és legnagyobb atomerőműve.
Utóbbi persze nem látogatható, de előbbit elkerülni sem lehet, mivel a 800 méter hosszú duzzasztógát egyben a város hídja is (egy másik most épül mellette, az eddig látható pilon alapján igen látványos lesz majd, igaz, egyelőre a helyiek sem nagyon merik megtippelni, mikor közlekedhetnek rajta, a nagy beruházások már csak ilyenek, erről nekünk nem kell mesélni), amikor keresztülautózunk rajta, látható a tízemeletnyi vízszintkülönbség. A gátat annak rendje és módja szerint a második világháborúban kétszer is felrobbantották, először a németek elől visszavonuló szovjet csapatok, majd két év múlva fordítva.
A Dnyeperen egy sziget is található Zaporizzsjánál (pontosabban több is, de ez volt lakott), ezen pedig amolyan skanzen jelleggel egy kozák falu, a környéken ugyanis sokáig ők voltak az urak. Ma már kevesen vallják magukat kozáknak, a folyó viszont meghatározó szerepet játszik a város életében. Nemcsak az erőmű miatt, hanem azért is, mert valahogy úgy osztja ketté Zaporizzsját, mint a Duna Budapestet, a jobb partján több a park és kevesebb a lakos, a balon működik a legtöbb gyár, itt található az igazi városközpont, és Európa egyik legszélesebb bulvárja (pontosabban proszpektje) is. Ha folyó, akkor természetesen nem hiányozhatnak a „friss hal” feliratú autók sem, melyek reggelente hordják szét az előző napi fogást, sokszor egyszerűen csak megállva egy utcasarkon, és úgy árulva a kárászt, keszeget, pontyot, amurt.
