Monali Nadzsibot és társait egy egyházi szállás fogadta be a kurdok felügyelete alatt álló Kirkukban. A szoba, nemcsak menedéket biztosított számukra, de újra folytathatták tanulmányaikat, igaz autodidakta módon.
Múlt héten az itt tapasztalt béke és nyugalom felborult. Nadzsib és társai hajnali négy óra körül lövésekre és robbanásokra lettek figyelmesek. A szélsőséges dzsihadisták bosszúja utolérte őket: Kirkukban akartak visszavágni azért, hogy öt nappal korábban az iraki kurd pesmergák támadást indítottak, hogy kiverjék az Iszlám Államot Moszulból.
A nőknek már egyszer menekülniük kellett, amikor az IÁ harcosai betörtek a moszuli egyetemre, és százával égették el a könyveket, és mindent amit csak találtak. A nők családjai már korábban menekülésre kényszerültek, amikor az iszlamisták megtámadták Irak egyik legnagyobb keresztény városát, Karakost.
Most Monali Nadzsibéknak nem volt merre menniük. A lányok takarókba bugyolálva az ágy alá rejtőztek, amikor hallották, hogy betörnek a házukba. A harcosok először a konyhába mentek, nyitogatták a hűtőt, és hangosan diskuráltak. Monali ekkor azért imádkozott, hogy telefonjaik ne csörögjenek, és hogy lakótársa allergiája csendesedjen el egy kis időre, mert ha meghallják őket, végük van.
Az IÁ-harcosok végül bementek a nők szobájába, és az ágyra fektették sérült társukat. A vér a matracon keresztül csorgott az ágy alá, egyenesen az egyik bujkáló nőre.
Senki nem mozdult, senki még csak nem is pisszegett.
Monali Nadzsib sms-ben kapcsolatba lépett egy pappal, aki összekötötte az iraki kurd erőkkel. Ők segítették a lányokat. Utasították őket, hogy ahogy a harcosok elindulnak másik szobába, vagy kifelé, a hátsó ajtón azonnal távozzanak, rohanjanak a szemközti házig, és másszanak át rajta.
Megtették. Amikor másnap visszamentek, a ház helyén, amelyben laktak, már csak kőtömbök álltak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!