A diszkótűz, amely megváltoztatta Romániát

Egy éve történt a politikát is megrengető, 64 áldozatot követelő bukaresti diszkótűz. Mi változott azóta Romániában?

Kronológia

2015. október 30.

Hideg péntek este Bukarest negyedik kerületében. A volt Pionierul cipőgyár épületében működő Colectiv klubban a Goodby to Gravity metálzenekar második lemezének bemutató koncertjére készülődnek.

22.00: Játszani kezd a zenekar, egyórás késéssel az eredetileg meghirdetett időponthoz képest.

22.25: Először használják a pirotechnikai elemeket a The Day We Die (halálunk napja) című szám közben. Összesen négy tűzijátékot, a tortáknál használatosaknál nem sokkal nagyobbakat gyújtanak meg. Nem történik semmi rendkívüli.

22.32: Másodszor is beindul a tűzijáték. Amikor véget ér, egy forró szikra megtapad a bal oldali oszlop hangszigetelésében. A zenekar tagja, Andrei Galut észrevesz egy gyertyalángnyi tüzet az oszlopon, és azt mondja, ez nem volt a programban, majd megpróbálja a színpadról sörrel lelocsolni. Nem sikerül, a láng egyre nagyobb, amikor a színpadon azt mondják: valaki hozzon poroltót. Senki nem mozdul, a láng eléri a plafont.

22.32: A koncert egyik nézője, Gabriel Popescu észbe kap, és kifele indul a teremből, hogy a 112-es vészhívót tárcsázza. A többiek mereven nézik a lángot, nem érezve a veszélyt.

22.33: A láng eléri az álmennyezetet, amely falécekből és a rendkívül gyúlékony habszivacsból áll. A tűz gyorsan terjed, az emberek elkezdenek kifele indulni. Egy másik néző, Cristian Matei még marad, előveszi a telefonját és filmezni kezdi a tüzet. A kijáratnál feltorlódott tömegben valaki sikoltozni kezd: „Kifelé, kifelé! Meg fogunk halni!” A tűz másodpercenként több métert terjed, a lángok közül szikrák csapnak ki. Gabriel Popescu hosszan magyarázza a vészhívó operátorának, hogy hol van a klub, a rögzített felvételen a háttérben sikolyok hallatszanak.

22.34: Olvadt, lángoló habszivacsdarabok hullanak az emberek fejére, mély sebeket égetve a bőrbe. Fullasztó füst lepi el a termet. Az ajtó alig egy méteres fesztávja nem alkalmas arra, hogy egyszerre sokan jussanak ki, az előtérben összetorlódott tömegben sokan elesnek, még nehezebbé téve a kijutást. Még mindig tart a vészhívóval való telefonbeszélgetés, a férfi győzködni próbálja a vonal másik végén ülő operátort, hogy nagy a baj.

22.35: Az előtérben kialszanak a fények, a sötétben egy halom alakul ki az elesett emberekből. Sikerül kitörni a másik ajtót is, a bent lévők a földön fekvő társaikra lépve tudnak csak kijönni. A kitört ajtó miatt kintről hirtelen betóduló oxigén berobbantja a tüzet: hatalmas, ezer foknál is melegebb szúróláng tör ki, mérgező gázokat hozva maga után. Aki elér a láng, annak a ruházata beleolvad a bőrébe. Egy néző, Andrei Trifu képzett búvár; amikor az ajtó kitörik, számítva a lángra, földre veti magát, és visszatartja a lélegzetét. Ennek köszönheti életét, de a haja és fejbőre csontig leég.

22.36: A láng amilyen gyorsan tört elő, olyan gyorsan alszik el. Nyomában sötét, sűrű, mérgező füst kavarog, a terem gázkamrává válik. A későbbi áldozatok között van, akin nem találnak égési sérüléseket, de a tüdeje szétrobbant a tűzforró, mérgező gázoktól. Később szakértők meggyújtanak egy hasonló habszivacsot, és elemzik a feltörő gázokat: nitrogén-monoxidokat, hidrogén-cianidot és más, a sejtek oxigénfelvételét blokkoló mérgező anyagokat találnak benne. Miluta Fluieras néző korábbi katonai kiképzésének köszönhetően térden-könyéken kúszva élve jön ki a tömegből, maga után húzva egy lábába kapaszkodót – ma sem tudja, ki volt az, és él-e még.

22.39: A kint lévők valamelyest összeszedik magukat, és megpróbálnak kihúzni embereket az előtérben elesettek közül. A sikeresen kihúzott testek füstölnek. Beljebb nem lehet menni a forróság és az átláthatatlan füst miatt.

22.40: Claudiu Petre és Adrian Rugina – ők az elsők között, sértetlenül jöttek ki a szórakozóhelyről – úgy dönt, hogy visszamegy a terembe segíteni a bentmaradottakon. Mindketten meghalnak.

22.41: Két rendőr érkezik a szórakozóhelyhez. Ioan Burca százados azt mondja, olyan figurák jöttek vele szembe, mintha egy horrorfilm forgatásán járt volna: lassan mozgó, felemelt kezű, megégett, füstölő, sikoltozó emberek. Megérkeznek a tűzoltók is.

22.43: Megérkezik az első tűzoltóautó is. A terembe behatoló maszkos tűzoltók alig találnak nyílt lángot – ami még ég, azt kézi poroltóval gyorsan eloltják. Elkezdik kihordani a holttesteket a teremből. A parancsnok 15-20 darabot összegyűjt a folyamatosan csörgő telefonokból az egyik sarokban. Két név villog a kijelzőkön: anya és apa. Huszonhét halottat találnak, többségüket nehéz azonosítani, annyira megégtek.

22.45: A gyár előtti tér úgy néz ki, mint egy csataér. Mentősök próbálnak újraéleszteni embereket, a szállítható sérültekkel szirénázó autók indulnak el a bukaresti kórházakba. A környező házakból emberek jönnek le, pokrócokat, vizet hozva a rászorulóknak. 146-an kerülnek kórházba. Egyes súlyosan sérültek nem éreznek fájdalmat, haza akarnak menni. Cristian Mateit egy taxiból rángatja ki egy önkéntes és viszi el a mentőhöz. A férfi dühös, de beszáll a járműbe. Utolsó emléke, hogy levágják róla a pólóját, majd hetek múlva egy égési sérültekre szakosodott izraeli kórházban tér magához.

A következő napokban-hetekben-hónapokban Románia és Európa különböző kórházaiban 37 további ember hal meg a Colectiv klub sérültjei közül. Az összesen 64 áldozat között van az 5 tagú Goodby to Gravity együttes 4 zenésze is.

A tragédia után kirobbant tüntetéssorozat nyomán lemondott a román kormány.

Egy évvel az események után a klub zárva van. A tulajdonosok és a működési engedélyeket kiadó korrupt hivatalnokok ellen a vádemelés megtörtént, de még nem indult meg a bírósági eljárás.

(Lukács Csaba)