Szó mi szó, Jean Asselborn, luxemburgi külügyminiszter sem teketóriázik sokat, ha néhány keresetlen jó tanáccsal el akar küldeni valakit melegebb éghajlatra. Ha már nem emlékeznénk: ő volt az a politikus, aki felvetette, hogy Magyarországot ki kellene zárni az Európai Unióból, hogy aztán a miniszterelnökük nem győzött mentegetőzni. A nagyjából félmillió lakosú Luxemburg külügyminisztere ezúttal a 80 milliós Törökországnak olvasott be egy interjúban keményen. Asselborn először is a nácikhoz hasonlította a török kormányt, amiért „feketelistákon” vezetik a július 15-i államcsínykísérlet megszervezésével vádolt személyeket. A politikus szerint ugyanis a nácik módszere volt, hogy a gyanúsítottakat ellehetetlenítik, hogy nem kapnak munkát, diplomájukat és útlevelüket bevonják. A jó fantáziájú Asselborn még azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy az uniós tárgyalások leállítása és az ország NATO-tagsága körüli vita is szóba jöhet. Majd ismét előállt egy nagy ötlettel: szerinte az Európai Uniónak gazdasági eszközökkel kellene megfegyelmezni Ankarát, hiszen a törökök nagyban függenek az EU-tól.
A luxemburgi külügyér felvetése nem aratott osztatlan sikert uniós körökben, Berlinben azonnal világossá is tették, hogy mindenféle szankció kizárt Törökország ellen. Furcsa is lenne, ha az unió gazdaságilag próbálná gyengíteni a törököket, hiszen a migránsválság megoldásában kulcsfontosságú stratégia a küldő országok megsegítése. Ráadásul a korábbi megegyezések alapján az EU 3+3 milliárd eurós segéllyel is tartozik Törökországnak.
Asselborn szavai persze így is elértek és nagy port kavartak Ankarában, ahol Ömer Celik, a török kormány európai ügyekért felelős minisztere felháborodását fejezte ki. A tárcavezető egyben a luxemburgi külügyminiszter szemére vetette a történelmi ismeretek hiányát, bár a török történelemkönyvek alapossága is megkérdőjelezhető, miután szerinte a nácik a gülenistákhoz viszonyítva csak alsós kisdiákoknak tűnnek. Celiknek ráadásul tegnap egy másik ügy miatt is meggyűlt a baja az unióval. A miniszter azt kifogásolta, hogy Belgium nem ismeri el a Kurdisztáni Munkáspártot (PKK) terrorszervezetként, ami szerinte az emberi jogok nyílt megsértése és kettős mérce alkalmazása.
Az EU és Törökország kapcsolatai tehát eddig sem voltak éppen felhőtlenek, a luxemburgi külügyminiszter meggondolatlan szavai pedig csak olajat jelentenek a tűzre. Uniós részről folyamatos kritika éri Ankarát elsősorban az emberi jogok megsértése, a sajtószabadság korlátozása, az ellenzék ellehetetlenítése miatt. Ezek a kritikák nem is alaptalanok, és a legfőbb kérdés még csak nem is a halálbüntetés visszavezetése. Ha ez megtörténik, a helyzet egyértelmű: az Törökország uniós csatlakozási tárgyalásainak végét jelentené. Aggályosabb, hogy a puccskísérlet óta új lendületet vettek az ellenzék elleni támadások, a megtorló akciók keretében több tízezer embert vettek már őrizetbe. Ezek fényében a Cumhuriyet újságíróinak és a kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) képviselőinek letartóztatása csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az aggasztó folyamatokat jól jelzi egy ma közzétett statisztika is, mely szerint az utóbbi időben elárasztották az Emberi Jogok Európai Bíróságát a török polgárok panaszai. Ezek mellett az olyan ügyek, mint a Recep Tayyip Erdogan török elnököt gyalázó német humorista, Jan Böhmermann botránya már szinte el is törpülnek. Másrészt Ankara is folyamatosan számon kéri be nem tartott ígéretei és a folyamatos kettős mérce miatt az EU-t. Ezek közül a legfontosabb, hogy a márciusban kötött és egyelőre jól működő migránsalkuért cserébe Törökország vízummentességet követel.
