A pápa kiterjesztette az abortusz megbocsátásának jogát

Ugyanakkor elmondta: az „abortusz súlyos bűn, mivel egy ártatlan életnek vet véget”.

„Mostantól minden papot felhatalmazok arra, hogy hivatalánál fogva feloldozza azokat, akik elkövették a magzatelhajtás bűnét” – írja a katolikus egyházfő az irgalmasság szentévének vasárnapi lezárulása után kiadott „apostoli levelében”. Ennek az engedménynek az érvényessége eredetileg csak a tavaly december 8-án kezdődött és november 20-án véget ért különleges időszakra szólt, de a pápa mostani bejelentésével végleg érvényben hagyta.

Ferenc pápa ugyanakkor hangsúlyozta: amilyen határozottan csak lehet, újra le akarja szögezni, hogy az „abortusz súlyos bűn, mivel egy ártatlan életnek vet véget”. Nem létezik viszont olyan bűn, amelyre Isten irgalmassága ne terjedne ki és amelyet Isten irgalmassága ne semmisítene meg – írta.

A katolikus egyház felfogása szerint halálos bűn a magzatelhajtás, a terhesség megszakítása és kiközösítés fenyegeti azokat, akik abortuszt követtek el. Ezen kiközösítés alól eddig csak magas rangú egyházi méltóság oldozhatott fel akkor, ha a vétkesek bűnüket őszintén megbánták, és erősen megfogadták, hogy azt többé el nem követik.

A Misericordia et Misera című apostoli levélben a katolikus egyházfő a magzatelhajtás kérdése mellett az antiszemitizmussal vádolt Szent X. Piusz Testvériségre is utalást tesz. Az írás szerint a pápa a jövőben is engedi a katolikus hívőknek, hogy a testvériség papjainál gyónjanak.

Ferenc pápa emellett szólt a levélben a „szegények világnapjának” bevezetéséről, továbbá annak szükségességét is hangsúlyozta, hogy az irgalmasság maradjon továbbra is az egyházi élet középpontjában.

A magyarországi gyakorlatot megerősíti Ferenc pápa hétfői rendelkezése, amely minden papnak megengedi az abortusz miatti kiközösítés elengedését, a magyar gyakorlat ugyanis már évtizedek óta ez – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek hétfőn az MTI-nek.

Kifejtette: a „büntetés” elengedésének jogát, amely korábban főként csak a püspököket illette meg, a püspökök továbbadhatták. A magyar egyházmegyékben – így az Esztergom–budapesti főegyházmegyében is – a püspök évről évre fölhatalmazta az összes papot az „abortuszért járó büntetés” elengedésére.

„A döntés pasztorális segítségnyújtás, és kifejezi az irgalmasságot, ugyanakkor a helyzet teológiai megítélésén nem változtat.” Ezt jelzi, hogy a pápai rendelkezés magát a büntetést nem szüntette meg, csak az elengedésére hatalmazta fel az összes papot – tette hozzá.

Erdő Péter kitért arra: korábban is számos feltételnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy valóban kiközösítés járjon a magzatelhajtásért. Egyebek között kellett hozzá a nagykorúság, az, hogy ne félelemből kerüljön sor a tettre, és az is, hogy az elkövető tudatában legyen az érte járó büntetésnek. „Ez volt a leggyakoribb oka annak, hogy a büntetés be sem állt, hiszen az emberek általában nem kánonjogászok” – jegyezte meg. Többnyire a magzatelhajtásért felelős olyan személyek esetén állt be valóban a büntetés, akik ismételten követtek el abortuszt, és már fölhívták a figyelmüket arra, hogy tettük milyen következménnyel jár – közölte.

A bíboros rámutatott: miközben a civil jog országonként és a történelem során is különbözőképpen ítéli meg a magzatelhajtást, a keresztények a kezdetektől elutasították. Erre már az ókorból is vannak források, miközben a Római Birodalomban elterjedt gyakorlat volt. Ez az alapvető hozzáállás, az élet védelme nem változik most sem, ezt a pápa is hangsúlyozza. Ugyanakkor az egyház általános meggyőződése most „korszerű és szeretetteljes formában” valósul meg, és „ez mindenkinek jó hír” – tette hozzá Erdő Péter.