„A döntés pasztorális segítségnyújtás, és kifejezi az irgalmasságot, ugyanakkor a helyzet teológiai megítélésén nem változtat.” Ezt jelzi, hogy a pápai rendelkezés magát a büntetést nem szüntette meg, csak az elengedésére hatalmazta fel az összes papot – tette hozzá.
Erdő Péter kitért arra: korábban is számos feltételnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy valóban kiközösítés járjon a magzatelhajtásért. Egyebek között kellett hozzá a nagykorúság, az, hogy ne félelemből kerüljön sor a tettre, és az is, hogy az elkövető tudatában legyen az érte járó büntetésnek. „Ez volt a leggyakoribb oka annak, hogy a büntetés be sem állt, hiszen az emberek általában nem kánonjogászok” – jegyezte meg. Többnyire a magzatelhajtásért felelős olyan személyek esetén állt be valóban a büntetés, akik ismételten követtek el abortuszt, és már fölhívták a figyelmüket arra, hogy tettük milyen következménnyel jár – közölte.
A bíboros rámutatott: miközben a civil jog országonként és a történelem során is különbözőképpen ítéli meg a magzatelhajtást, a keresztények a kezdetektől elutasították. Erre már az ókorból is vannak források, miközben a Római Birodalomban elterjedt gyakorlat volt. Ez az alapvető hozzáállás, az élet védelme nem változik most sem, ezt a pápa is hangsúlyozza. Ugyanakkor az egyház általános meggyőződése most „korszerű és szeretetteljes formában” valósul meg, és „ez mindenkinek jó hír” – tette hozzá Erdő Péter.
