Elmarad a világvége

Messze még a Nyugat alkonya, de repedezik a világrend – jóslatok egy biztonságpolitikai konferenciáról.

Csemegézhettek kedvükre a szakértők a Honvéd Kulturális Központ által a Stefánia Palotában megrendezett biztonságpolitikai konferencián. Már a témák széles skálája is azt jelezte, hogy a világra minden irányból veszélyek egész sora leselkedik. Migráció, terrorizmus, nyílt és kliens háborúk, Kelet és Nyugat, iszlám és kereszténység összecsapása. És akkor még Nagy-Britannia is kilép az Európai Unióból, az Egyesült Államok élére pedig azt a Donald Trumpot választják meg, akitől egyelőre senki sem tudja, mit várjon. Mintha a világvége közelegne.

Mielőtt lerágtuk volna a körmünket, felvezető előadásában Tálas Péter gyorsan lehűtötte a kedélyeket, mire pedig az első kávészünetig elértünk, már mindenki kedélyesen majszolta a pogácsáját. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója ugyanis rámutatott, hogy lényegében véve az elmúlt 25 évben különféle konfliktusok sorozata sújtotta Európát és a világot. Rendszerváltások, délszláv háború, iraki háború, orosz–grúz háború, megfejelve a gazdasági világválsággal, és a többi. Valóban. Így szemlélve semmi váratlan nem történik, csak a Szovjetunió felbomlása után a helyi nagyhatalmak – köztük Oroszország – betöltik a kialakult hatalmi űrt, és próbálnak minél jobb pozíciót szerezni. Az elmúlt évek eseményei tehát egész jól illeszkednek a sormintába. 

Sőt, Tálas Péter azokat is megnyugtatta, akik esetleg már azon aggódtak, hogy mikor jön a következő világégés (ha például Donald Trump keze elkalandozna a nukleáris indítókulcson). A szakértő szerint egy harmadik világháború esélye éppen hogy csökkent, hiszen a konfliktusok inkább egyes országok között, illetve országokon belül zajlanak.

Ha már biztonságpolitikai konferencián jártunk, nem mulasztottuk el az alkalmat, hogy az előadóktól megkérdezzük, szerintük mi a legnagyobb veszély, ami fenyegeti Európát. Az orosz agresszió? Netán a terrorizmus? Esetleg a migráció? Habár rögtönzött közvélemény-kutatásunk során nem kínáltunk választási lehetőségeket, mintha csak összebeszéltek volna, a megkérdezett kutatók – Tálas Péter, Molnár Anna, Szalai Máté, Egeresi Zoltán – egyöntetűen ugyanarra a következtetésre jutottak:

a legnagyobb veszély az Európai Unió megosztottsága.

A világ különböző régióival foglalkozó szakértők egymástól függetlenül egyetértettek abban, hogy a terrorizmus, a háborúk, a migráció mind komoly fenyegetések, de az Európai Unió elég erős ahhoz, hogy megbirkózzon mindegyikkel – már ha közösen lép fel ellenük.

De vajon elég erős-e? Az előadók úgy vélték, egyelőre igen, várhatóan távoli az oly régóta ígérgetett Nyugat alkonya. Reálisan még nagyon sokáig az Egyesült Államok és szövetségesei lesznek a világ legerősebb hatalmai, még ha a nemzetközi rend egyértelműen átalakulóban is van. Szerintük a kérdés inkább az, hogy a Nyugat képes-e a megújulásra, az új kihívások kezelésére, vagyis hogy jön ki a küzdelemből.

Borúlátó jóslásokból ugyanis nincs hiány, és Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból vagy Donald Trump megválasztása is egyértelmű jelei annak, hogy a világ változóban van. Csakhogy aggódó szemeinket nem biztos, hogy jó irányba vetjük. A konferencia szakértői abban is egyetértettek, hogy – tetszik vagy sem –

a migrációs válságnak még csak az elején járunk.

Mint arra Marsai Viktor is rámutatott előadásában, a politika által a civilizációk összecsapásaként, vallások közötti háborúként eladott konfliktus csak a cukormázat jelenti egy sokkal komolyabb problémán. Valójában ugyanis kőkemény küzdelem folyik az erőforrásokért, melyhez az üzemanyagot a sosem látott sebességű afrikai és ázsiai népességrobbanás adja. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója szerint teljesen téves az a hozzáállás, hogy ha a fejlett világ segélyeket önt Afrikába vagy megpróbálja fejleszteni a kontinens gazdaságát, akkor nem lesznek migránsok, ugyanis bármennyit javuljanak is az állapotok, a Nyugat mindig sokkal csábítóbb lesz számukra. – Ha a jelenleg valamivel több, mint 1 milliárd lakosú Afrika népességének csupán egy százaléka úgy dönt, hogy útra kell, az tízmillió embert jelent – figyelmeztetett.

Amit tehát jelenleg tapasztalunk, csak a jéghegy csúcsa, és abban az előadók is egyetértettek, hogy még csak nem is körvonalazódik az európai válasz. A konfliktusok megoldása, a kapuk – például Líbia – bezárása ügyében szinte semmi érdemi előrelépés nem történik, amit megfejel még a kifejezetten kártékony kommunikáció is. – Nemcsak az a fontos, amit mondunk, hanem az is, hogy az hogy csapódik le, mire Afrikába ér. Sok migráns például azt hitte, Európában automatikusan földet, teheneket kap, másoknak azt mondták, Líbiából már látni az olasz házak tetejét, de olyan is volt, aki nem is tudott a Szahara létezéséről – sorolta Marsai.

Mielőtt azonban még végleg kétségbeesnénk, a kutató azért mindenkit megnyugtatott: nyugodtan vehetünk tartós tejet.