Elmarad a világvége

Messze még a Nyugat alkonya, de repedezik a világrend – jóslatok egy biztonságpolitikai konferenciáról.

a legnagyobb veszély az Európai Unió megosztottsága.

A világ különböző régióival foglalkozó szakértők egymástól függetlenül egyetértettek abban, hogy a terrorizmus, a háborúk, a migráció mind komoly fenyegetések, de az Európai Unió elég erős ahhoz, hogy megbirkózzon mindegyikkel – már ha közösen lép fel ellenük.

De vajon elég erős-e? Az előadók úgy vélték, egyelőre igen, várhatóan távoli az oly régóta ígérgetett Nyugat alkonya. Reálisan még nagyon sokáig az Egyesült Államok és szövetségesei lesznek a világ legerősebb hatalmai, még ha a nemzetközi rend egyértelműen átalakulóban is van. Szerintük a kérdés inkább az, hogy a Nyugat képes-e a megújulásra, az új kihívások kezelésére, vagyis hogy jön ki a küzdelemből.

Borúlátó jóslásokból ugyanis nincs hiány, és Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból vagy Donald Trump megválasztása is egyértelmű jelei annak, hogy a világ változóban van. Csakhogy aggódó szemeinket nem biztos, hogy jó irányba vetjük. A konferencia szakértői abban is egyetértettek, hogy – tetszik vagy sem –

a migrációs válságnak még csak az elején járunk.

Mint arra Marsai Viktor is rámutatott előadásában, a politika által a civilizációk összecsapásaként, vallások közötti háborúként eladott konfliktus csak a cukormázat jelenti egy sokkal komolyabb problémán. Valójában ugyanis kőkemény küzdelem folyik az erőforrásokért, melyhez az üzemanyagot a sosem látott sebességű afrikai és ázsiai népességrobbanás adja. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója szerint teljesen téves az a hozzáállás, hogy ha a fejlett világ segélyeket önt Afrikába vagy megpróbálja fejleszteni a kontinens gazdaságát, akkor nem lesznek migránsok, ugyanis bármennyit javuljanak is az állapotok, a Nyugat mindig sokkal csábítóbb lesz számukra. – Ha a jelenleg valamivel több, mint 1 milliárd lakosú Afrika népességének csupán egy százaléka úgy dönt, hogy útra kell, az tízmillió embert jelent – figyelmeztetett.

Amit tehát jelenleg tapasztalunk, csak a jéghegy csúcsa, és abban az előadók is egyetértettek, hogy még csak nem is körvonalazódik az európai válasz. A konfliktusok megoldása, a kapuk – például Líbia – bezárása ügyében szinte semmi érdemi előrelépés nem történik, amit megfejel még a kifejezetten kártékony kommunikáció is. – Nemcsak az a fontos, amit mondunk, hanem az is, hogy az hogy csapódik le, mire Afrikába ér. Sok migráns például azt hitte, Európában automatikusan földet, teheneket kap, másoknak azt mondták, Líbiából már látni az olasz házak tetejét, de olyan is volt, aki nem is tudott a Szahara létezéséről – sorolta Marsai.

Mielőtt azonban még végleg kétségbeesnénk, a kutató azért mindenkit megnyugtatott: nyugodtan vehetünk tartós tejet.