Nyolc évvel ezelőtt a Facebook aktív felhasználóinak száma nagyjából százmillió volt. Ma már közel 1,8 milliárd. A növekedés üteme szédületes, és ami még fontosabb, töretlen. De vajon meddig tartható még fenn a bővülés? Vajon honnan szerzi meg a vállalat tulajdonosa, Mark Zuckerberg a következő egymilliárd embert?
A válasz magától értetődik: új piacokról. Ott van például az éppen óriási népesség-robbanást átélő Afrika, és persze a bolygónk legnépesebb országa, az 1,4 milliárd lakosú Kína. Ám míg a fekete kontinenssel könnyű dolga van a közösségi hálózatnak, hiszen elég, ha az internetet eljuttatja az emberekhez, és nyert ügye van, addig Kína már keményebb diót jelent. Hiszen az országban internetelérés van, csak éppen a cenzúrával nagyon szoros pórázon tartott. És ebbe a „szabad szájú” Facebook már nem fér bele. Ez pedig így patthelyzet. Vagy Peking enged szigorú politikájából, vagy a legnépszerűbb, és egyben legértékesebb közösségi hálózat adja fel a szólásszabadságról vallott elveit. Tippeljen, vajon melyik történt!
A Facebook egy olyan eszköz kifejlesztésén dolgozott, amely lehetővé tette volna Kína számára, hogy cenzúrázhassa a közösségi hálózatot – kotyogta ki néhány korábbi dolgozó a The New York Timesnak. Pontosabban, a cég azt szerette volna elérni, hogy adott földrajzi helyzetben bizonyos híreket, posztokat le lehessen tiltani. Még pontosabban: az eszköz nem magukat a posztokat törölte volna, hanem egy harmadik félnek, például egy külső cégnek tette volna lehetővé, hogy eldönthesse, mi jelenhet meg, és mi nem a felhasználók előtt. Azaz lefordítva, ezáltal elérhetővé válhatna a Facebook Kínában is, úgy, hogy az ország területén bemért felhasználók elé jutó tartalmat egy külső – feltehetőleg állami – kínai cég cenzúrázhatná.
A Facebookon megjelent tartalom eltüntetésére egyébként most is van lehetősége a kormányoknak, és élnek is vele. A statisztikák szerint a tavalyi év júliusa és decembere között 20 országbab több mint 55 ezer bejegyzést blokkoltak – ám külön kérésre.
A Facebook nem is tagadta, de nem is erősítette meg az eszköz létezését a The New York Timesnak. Az is biztos, hogy a programot végül soha nem használták, és nem született semmiféle megegyezés ezzel kapcsolatban Pekinggel. Az azonban már korántsem biztos, hogy ez csupán az amerikai cégóriáson múlott. Az közismert tény, hogy Mark Zuckerberg különösen vonzódik a kínai kultúrához, többször találkozott már például az ország elnökével, Hszi Csin-pinggel, és mandarinul is tanult.
Kínában viszont már egyáltalán nem ilyen népszerű az amerikai közösségi hálózat beengedésének ötlete. Az ország az utóbbi években inkább az internetelérés ellenőrzésének szigorítása, mint enyhítése felé mozdult el. Mint arra az amerikai lap is emlékeztet, legutóbb például a nálunk szintén nagy port kavaró Uber adta fel a harcot, de olyan tech óriások is meghátráltak már, mint a Google. Az is igaz ugyanakkor, hogy Peking nyerhetne is a Facebook beengedésével. Egy kontrollált közösségi hálózat nemcsak legitimálná a kormány internetpolitikáját, de egyben tálcán nyújtaná a lehetőséget, hogy könnyen és egyszerűen nyomon követhessék, megfigyelhessék a gyanús elemeket.
És hogy mit mondott maga Mark Zuckerberg a munkatársai aggályoskodó kérdéseire, melyek az emberi jogok, a szólásszabadság sérülését firtatták? Meg nem erősített információk szerint azt: „Még mindig jobb a Facebooknak, ha részese a beszélgetés engedélyezésének, még ha ez nem is a teljes beszélgetés.” Ha nincs ló, jó a szamár is.
