A Facebook nem is tagadta, de nem is erősítette meg az eszköz létezését a The New York Timesnak. Az is biztos, hogy a programot végül soha nem használták, és nem született semmiféle megegyezés ezzel kapcsolatban Pekinggel. Az azonban már korántsem biztos, hogy ez csupán az amerikai cégóriáson múlott. Az közismert tény, hogy Mark Zuckerberg különösen vonzódik a kínai kultúrához, többször találkozott már például az ország elnökével, Hszi Csin-pinggel, és mandarinul is tanult.
Kínában viszont már egyáltalán nem ilyen népszerű az amerikai közösségi hálózat beengedésének ötlete. Az ország az utóbbi években inkább az internetelérés ellenőrzésének szigorítása, mint enyhítése felé mozdult el. Mint arra az amerikai lap is emlékeztet, legutóbb például a nálunk szintén nagy port kavaró Uber adta fel a harcot, de olyan tech óriások is meghátráltak már, mint a Google. Az is igaz ugyanakkor, hogy Peking nyerhetne is a Facebook beengedésével. Egy kontrollált közösségi hálózat nemcsak legitimálná a kormány internetpolitikáját, de egyben tálcán nyújtaná a lehetőséget, hogy könnyen és egyszerűen nyomon követhessék, megfigyelhessék a gyanús elemeket.
És hogy mit mondott maga Mark Zuckerberg a munkatársai aggályoskodó kérdéseire, melyek az emberi jogok, a szólásszabadság sérülését firtatták? Meg nem erősített információk szerint azt: „Még mindig jobb a Facebooknak, ha részese a beszélgetés engedélyezésének, még ha ez nem is a teljes beszélgetés.” Ha nincs ló, jó a szamár is.
