Újra közeledik november 20., a néhai Francisco Franco, az 1975-ben elhunyt diktátor halálának évfordulója. És egyre nyilvánvalóbb, mekkora hiba, hogy máig elmaradt a két ellenséges tábornak, a köztársaságiaknak és a nemzetieknek (vagyis inkább a két fél politikai utódainak) kölcsönös bocsánatkérése a diktatúra és a polgárháború bűnei miatt a halála után nem sokkal megszülető alkotmányos demokrácia idején.
Mert a tények arra utalnak, hogy ma is heves érzelmeket vált ki a köztársasági, főleg baloldali vagy nacionalista érzelmű lakosokból a diktátor Francisco Franco emléke a polgárháború (1936–1939) és a diktatúra (1939–1975) alatt történt vérengzések tisztázatlansága miatt. Barcelonában csak öt napot ért meg egy tárlat október második felében, amikor szabad téren kiállították többek között a diktátor egyik utolsó köztéri lovas szobrát. A Franco, győzelem, köztársaság, büntetlenség és városi közterek című rendezvény szervezőinek tudniuk kellett, hogy már a helyszín is provokáció, hiszen a Karl Marx téren, a Born Múzeum előtt helyezték el a három műből álló installációt. A lakosok végig Franco – valamiért fej nélküli – lovas szobrát tekintették fő célpontnak: az első naptól kezdve tojással dobálták, festékkel fújták le, guminőt ültettek az ölébe, és szivárványszínű zászlót is rögzítettek a ló farán. Végül a múzeum vezetése azért szállította el a szobrot az éj leple alatt, mert az utolsó napon három fiatal ledöntötte a diktátor emlékművét, és helyrehozhatatlan károkat okoztak benne. Magyarázza az indulatok katalóniai hevességét, hogy a küldetéstudatos Franco biztosra vette, ha végleg betiltja, vagyis elnyomja a – nem csak katalán – nacionalista törekvéseket, helyreáll a számára megfelelő régi rend az országban. A lovas szoborral történtek is azt bizonyítják, hogy rövidlátó szemléletével Franco pont az ellenkezőjét érte el.
Egészen 2007 karácsonyáig a kormányok nem foglalkoztak átfogóan a kérdéssel; igaz, az akkori miniszterelnök, a szocialista José Luis Rodríguez Zapatero jobbára egyoldalúan és konszenzus nélkül verte át a parlamenten a történelmi emlékezet nevű törvényt. Ezért a mostani kormányfő, a néppárti Mariano Rajoy, az akkori ellenzék vezetője meg is ígérte, hogy visszavonják az egészet, amint ők kerülnek kormányra. De a körülmények, vagyis a 2012-ben bevezetett spanyol részleges mentőcsomag miatt mire valóban ő váltotta Zapaterót, csak annyit tudott és mert tenni, hogy jelentősen megkurtította a törvény végrehajtására szánt összeget.
