A néppárti Mariano Rajoy, a június végén tartott általános választások nyertese hétfőn újra letette az esküt VI. Fülöp spanyol király előtt, de 2011-es sikere után csak kisebbségi kormányt tud alakítani. Rajoy első és sorsdöntő próbatétele tehát a jövő évi költségvetés vitája lesz, és gyorsan ki fog derülni, hogy mekkora a mozgástere a megosztott alsóházban. Az ő malmára hajtja a vizet, hogy az említett kétpárti modell megszűnése miatt a magukkal is meghasonlott szocialistáknak több válságra kell megoldást találniuk minél előbb. A szocialisták (Spanyol Szocialista Munkáspárt – PSOE) főleg azért kerültek bajba, mert majdnem egy hónappal a múlt szombati, Rajoy megválasztásával végződő beiktatási vita előtt heves légkörű tanácskozáson váratlanul leváltották főtitkárukat. Pedro Sáncheznek azért kellett távoznia, mert többek között titokban együttműködött a felháborodottakat képviselő radikális baloldali Podemos (Képesek vagyunk rá) nevű párttal. A PSOE régi vezetése még nagyobb bajnak érezte, hogy Sánchez kitartóan ellenezte a legfelső vezetés utasítását, azaz Rajoy kormányra segítését a PSOE mind a 85 képviselőjének tartózkodásával. Október 29-én a szankciók kilátásba helyezése ellenére a párt 15 tagja mégis kiszavazott, köztük a katalán szekció minden tagja. Sánchez még mandátumáról is lemondott a szavazás előtt, hogy ne kelljen tartania magát az előírt frakciófegyelemhez. Éppen ez a PSOE egyik nagy dilemmája: nem esik egybe a pártvezetés és követőinek érdeke, hiszen a tagság 80 százaléka ellenezte volna Rajoy kormányra segítését. A PSOE-nek sürgősen hihető és hosszú távú stratégiát is ki kell dolgoznia az új főtitkár mielőbbi megválasztásán kívül, mert egyelőre a széthúzás jellemzi a pár éve még kormányzó pártot. Annál is inkább, mert fennáll a reális veszélye, hogy az alsóházban a PSOE helyett a Podemos, Pablo Iglesias (ugyancsak nem egységes) pártja lesz az ellenzék vezető ereje. A mélyen megalázott Sánchez nem adta fel, és már be is jelentette, hogy újra indul a főtitkárválasztáson, vagyis már-már pártszakadás fenyeget. A PSOE ügyvezető testülete viszont mintha inkább maga és a párt alatt vágná a fát, mert fegyelmit indított a kiszavazó 15 renitens párttag ellen.
Rajoynak így sem lesz túl könnyű dolga a 350 fős alsóházban, mert a neoliberális Ciudadanos (Állampolgárok – C’s) csak úgy támogatja a Néppárt (PP) 137 képviselőjét, ha Rajoy tartja magát a vele még augusztusban kialkudott paktum 150 programpontjához. A pártelnök, Albert Rivera arra intette Rajoyt, hogy minden egyes intézkedését figyelemmel kísérik, és az első adandó alkalommal megbuktatják, ha eltér ettől a paktumtól. A PP elnöke így fél év haladékot nyert, mert az alkotmány értelmében legközelebb csak május 3-án lehet kiírni az újabb általános választásokat. A legutóbbi felmérések azt is megállapították, hogy harmadik megméretés esetén a PSOE lesz a legnagyobb vesztes, a PP pedig tovább erősödik. Rajoy mozgástere tehát elég korlátozott, de legalább vége a több mint tíz hónapig tartó intézményes „blokádnak”. A gazdaság ehhez képest jól teljesít, ezért elég furcsa a brüsszeli üzenet: mielőbb várják a költségvetés tervezetét, benne az új, 5,5 milliárd eurós megszorításokat. Egy elemző epésen meg is jegyezte, hogy Brüsszel 2010 óta már nem először leckézteti Madridot: valahányszor talpra állna gazdaságilag, mindig új költségvetési elvonásokra kötelezi, ha meg nem teljesít időre vagy összegre, akkor azért büntet.
