Kőkemény ellenfelet kapott a szélsőjobb

Több ponton is hasonlítanak a mérsékelt Francois Fillon gondolatai Marine Le Penékéhez.

Bár első látásra Francois Fillon, a francia jobbközép Köztársaságiak pártjának előválasztáson győztes politikusa kevésbé karakteres személyiség, mint például a megmérettetésen súlyos vereséget szenvedett Nicolas Sarkozy exelnök, mégis több jel utal arra, hogy a konzervatív alakulat hívei a legalkalmasabb jelöltet nevezték be a jövő évi elnökválasztásra. Ismert, a korábban a miniszterelnöki posztot is betöltő Fillon a kétfordulós belső voksoláson toronymagasan győzte le két egykori főnökét, Sarkozyt és Alain Juppét úgy, hogy a felmérések szerint még egy héttel az első forduló előtt is jócskán le volt maradva tőlük.

Mivel a francia Szocialista Párt Francois Hollande államfővel az élen az utóbbi évek kormányzása során totálisan lejáratta magát, maga Hollande pedig jelenleg az ötödik francia köztársaság legnépszerűtlenebb elnökének számít, nem nehéz megjósolni, hogy a jövő évi voksolás várhatóan Fillon, illetve Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front vezetője között dőlhet el.

Márpedig Marine Le Pen joggal tarthat Fillontól, utóbbi ugyanis úgy képviseli a fősodorhoz tartozó Köztársaságiakat, hogy programja több ponton is hasonlít a radikális vezéréhez. Ez azért különösen fontos, mert így Fillonék visszaszerezhetnek kiábrándult konzervatív szavazókat Le Penéktől, és megnyerhetnek maguknak olyanokat is, akik bár a jobbközépnél némileg radikálisabbak, mégis ódzkodnak a Nemzeti Fronttól. A Köztársaságiaknál is ráéreztek ugyanis, hogy az iszlám szerepe mára megkerülhetetlen kérdés lett, és ugyan a kampány során Fillon Sarkozynél óvatosabban foglalkozott a kérdéssel, az kiderült, hogy betiltatná a burkinit, valamint erős külső határvédelmet állítana fel Európa perifériáján, miközben kontinensünk keresztény gyökereinek fontosságát hangsúlyozta.

Európa seregnyi radikális jobboldali pártjához hasonlóan a Nemzeti Frontot is gyakran bélyegzik „oroszbarátnak”, ugyanis egyebek közt eltöröltetnék a Moszkvával szembeni uniós szankciókat, és felpörgetnék a kereskedelmet Oroszországgal. Ehhez képest Fillon is kijelentette: a Nyugatnak úgy kellene kezelnie Oroszországot, mint ami, olyan tisztelettel, amely egy nagy országot megillet, majd hozzátette: Moszkvát nem szabad Ázsia felé taszítani, inkább meg kell vele újítani Európa kapcsolatát.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Fillon és Le Pen nem állna egymással szemben egy sor kérdésben. Főleg a gazdasági elképzeléseik különböznek: míg a Nemzeti Front vezére a társadalom alsóbb rétegeinek érdekeit szem előtt tartva állami beavatkozáson, protekcionizmuson és globalizációellenességen alapuló, alapvetően baloldali politikát hirdet, addig Fillon pont ennek ellenkezőjét. A már többször is a néhai brit miniszterelnökhöz, Margaret Thatcherhez hasonlított Fillon szabadpiaci reformokat vezetne be, csökkentené az állami kiadásokat és a közszférában dolgozók számát.

Bár Le Penék azzal támadják Fillont, hogy a gazdagok, a globalizáció nyerteseinek elnöke lenne, a Köztársaságiak jelöltjének mégis van még egy nagy előnye. Ellentétben Sarkozyvel vagy Juppével, az ötgyermekes, nyugodt és megfontolt, 62 éves Fillont eddig elkerülték a nagyobb botrányok. Míg Sarkozyt többször is megvádolták tiltott pártfinanszírozási ügyekben, Juppét pedig 2004-ben hasonló okok miatt felfüggesztett börtönbüntetésre is ítélték, addig Fillon csendben, nagyobb incidensek nélkül tette a dolgát. Nem hiába nevezte őt Marion Maréchal-Le Pen, a Le Pen-dinasztia legfiatalabb politizáló tagja a rájuk nézve legveszélyesebb aspiránsnak.

Mindezek mellett sok múlhat azon is, hogy a Nemzeti Front jövőre képes lesz-e átlépni a saját árnyékát. Bár a párt Franciaországban megnyerte a legutóbbi, 2014-es európai parlamenti választásokat, sokak szerint ez inkább a franciák „euro-kiábrándultságáról” szólt, és ebből még nem következik, hogy kormányképes erőnek tartanák Le Penéket. Ennek jele az is, hogy a tavalyi regionális választásokon, az elnökválasztás előtti utolsó nagy megméretésen a radikális alakulat nagyon kikapott, a 13 régió közül egyetlenegyben sem sikerült győznie. Ez részben annak is köszönhető, hogy amelyik választáson második fordulót is tartanak a két legeredményesebb jelölt között – márpedig az elnökválasztás ilyen lesz –, ott a jobbközép és a szocialisták szavazói kölcsönösen segítik azt a fősodorhoz tartozó politikust, aki a Nemzeti Front jelöltjével szemben áll.