Küszöbön a ciprusi béke?

Kedvezőek a körülmények a ciprusi békéhez, ami nélkül Törökország uniós csatlakozása is elképzelhetetlen.

2016. 11. 07. 18:05
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Friss levegő, szép kilátás, csiripelő madarak: ha egy békekonferencia sikere a helyszínen múlik, akkor a svájci Mont Pélerin hegyei közt megrendezett ciprusi tárgyalások szép reményekkel kecsegtetnek. Bizakodva hozta tető alá a megbeszéléseket az ENSZ is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy még idén sikerül áttörést hozni az immár 42 éve húzódó konfliktusban. Szép búcsú lenne ez a főtitkári posztról év végén leköszönő Ban Ki Munnak, nem is csoda, hogy úgy mosolyog a ciprusi elnök Nikosz Anasztasziádész és az Észak-ciprusi Török Köztársaság elnöke, Musztafa Akinci kezét szorongatva, mintha máris újraegyesült volna a szigetország.

Addig azért még hátra van néhány kemény tárgyalás, a körülmények azonban mindenképpen kedvezőek. Ami a legfontosabb: úgy tűnik, hogy a görög és a török ciprióták egyaránt nyitottak a békülésre. Nem csupán a politikusaik, de a lakossági is. Hiszen 2004-ben az ENSZ vezetőjéről, Kofi Annanról elnevezett úgynevezett Annan-tervet a népszavazáson az északi rész támogatta ugyan, a déli azonban nagy többséggel leszavazta. Ehhez képest a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint, 12 évvel később most a ciprusi görögök többsége is úgy érzi, hogy sosem volt még ilyen közeli a megegyezés, és 64 százalék bizakodik a svájci konferencia sikerességében.

Az Észak-ciprusi Török Köztársaság budapesti képviselője lapunknak nyilatkozva szintén történelmi lehetőségként értékelte a mostani tárgyalásokat. Selda Cimen úgy vélte, ha minden jól megy, a megegyezés nem hogy éveken, de hónapokon belül létrejöhet. A hazánkban két éve szolgáló diplomata ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a béküléshez elengedhetetlen a nemzetközi segítség is, amivel a dolgok elevenére tapintott.

Hiszen a ciprusi konfliktusban megkerülhetetlen szereplők Törökország, Görögország, illetve a szigeten állandó bázisokat fenntartó Nagy-Britannia, és persze az Európai Unió is. Bármiféle béke elképzelhetetlen anélkül, hogy ezek a regionális hatalmak is rábólintsanak. Ami az EU-t illeti, túl sok félnivaló nincs is, hiszen a házon belüli probléma (Ciprus déli, görög része 2004 óta tagja az uniónak) kezd ráégni az unió körmére. Egy béke egyben azt is bizonyítaná, hogy lehetséges a keresztény és a muszlim lakosság együttélése, ami a migránsválság árnyékában különösen jó üzenettel bírna. Nagy-Britannia stratégiailag létfontosságú bázisai miatt inkább a status quo fenntartásában érdekelt. Ankara számára a ciprusi kérdés rendezése már csak az uniós tárgyalások miatt is elkerülhetetlen előbb-utóbb, és Athén sem állhatja útját örökre a közeledésnek.

Mint azt Selda Cimen elmondta, a tárgyalások alapvetően hat fejezetet érintenek. Az adminisztráció, a hatalom megosztása, az uniós ügyek, a tulajdon és a gazdaság kérdésében lényegében már egyetértés van. A problémát elsősorban a területi követelések, a biztonsági ügyek jelentik. A görög ciprióták ugyanis szeretnének visszakapni bizonyos részeket, melyeket az 1974-es török beavatkozás során elvesztettek. A déli tervek a jelenlegi nagyjából 37 százalékos török arányt 25 százalékra csökkentenék, míg az északiak a területek 29 százalékával egyeznének ki. Emellett a görög oldal azt követeli, hogy a török csapatok elhagyják a szigetet, mondván egy uniós országnak nincs szüksége egy harmadik hatalom gyámkodására (érdekes módon a brit jelenlét ennyire nem zavarja őket). A török fél ezzel szemben megőrizné önállóságát, és nem szívesen mondana le Ankara óvó kezéről, ami persze nemcsak katonai, de gazdasági téren is megnyilvánul.

###HIRDETES2###

Ciprus 1974-ben szakadt két részre, mikor a sziget déli részén többségben lévő görögök a görögországi junta támogatásával államcsínyt hajtottak végre, melynek végső célja az ország Görögországhoz csatolása volt. A török lakosság védelme érdekében Törökország nem sokkal később partra szállt, és megbuktatta az államcsínyt, közben több ezer ciprusit űzött el otthonából. A sziget északi része, területének mintegy 37 százaléka a puccs bukása ellenére is török megszállás alatt maradt. Az Észak-ciprusi Török Köztársaságot 1983-ban kiáltották ki, azonban önállóságát csak Törökország ismeri el. (MN)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.