Küszöbön a ciprusi béke?

Kedvezőek a körülmények a ciprusi békéhez, ami nélkül Törökország uniós csatlakozása is elképzelhetetlen.

Friss levegő, szép kilátás, csiripelő madarak: ha egy békekonferencia sikere a helyszínen múlik, akkor a svájci Mont Pélerin hegyei közt megrendezett ciprusi tárgyalások szép reményekkel kecsegtetnek. Bizakodva hozta tető alá a megbeszéléseket az ENSZ is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy még idén sikerül áttörést hozni az immár 42 éve húzódó konfliktusban. Szép búcsú lenne ez a főtitkári posztról év végén leköszönő Ban Ki Munnak, nem is csoda, hogy úgy mosolyog a ciprusi elnök Nikosz Anasztasziádész és az Észak-ciprusi Török Köztársaság elnöke, Musztafa Akinci kezét szorongatva, mintha máris újraegyesült volna a szigetország.

Addig azért még hátra van néhány kemény tárgyalás, a körülmények azonban mindenképpen kedvezőek. Ami a legfontosabb: úgy tűnik, hogy a görög és a török ciprióták egyaránt nyitottak a békülésre. Nem csupán a politikusaik, de a lakossági is. Hiszen 2004-ben az ENSZ vezetőjéről, Kofi Annanról elnevezett úgynevezett Annan-tervet a népszavazáson az északi rész támogatta ugyan, a déli azonban nagy többséggel leszavazta. Ehhez képest a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint, 12 évvel később most a ciprusi görögök többsége is úgy érzi, hogy sosem volt még ilyen közeli a megegyezés, és 64 százalék bizakodik a svájci konferencia sikerességében.

Az Észak-ciprusi Török Köztársaság budapesti képviselője lapunknak nyilatkozva szintén történelmi lehetőségként értékelte a mostani tárgyalásokat. Selda Cimen úgy vélte, ha minden jól megy, a megegyezés nem hogy éveken, de hónapokon belül létrejöhet. A hazánkban két éve szolgáló diplomata ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a béküléshez elengedhetetlen a nemzetközi segítség is, amivel a dolgok elevenére tapintott.

Hiszen a ciprusi konfliktusban megkerülhetetlen szereplők Törökország, Görögország, illetve a szigeten állandó bázisokat fenntartó Nagy-Britannia, és persze az Európai Unió is. Bármiféle béke elképzelhetetlen anélkül, hogy ezek a regionális hatalmak is rábólintsanak. Ami az EU-t illeti, túl sok félnivaló nincs is, hiszen a házon belüli probléma (Ciprus déli, görög része 2004 óta tagja az uniónak) kezd ráégni az unió körmére. Egy béke egyben azt is bizonyítaná, hogy lehetséges a keresztény és a muszlim lakosság együttélése, ami a migránsválság árnyékában különösen jó üzenettel bírna. Nagy-Britannia stratégiailag létfontosságú bázisai miatt inkább a status quo fenntartásában érdekelt. Ankara számára a ciprusi kérdés rendezése már csak az uniós tárgyalások miatt is elkerülhetetlen előbb-utóbb, és Athén sem állhatja útját örökre a közeledésnek.

Mint azt Selda Cimen elmondta, a tárgyalások alapvetően hat fejezetet érintenek. Az adminisztráció, a hatalom megosztása, az uniós ügyek, a tulajdon és a gazdaság kérdésében lényegében már egyetértés van. A problémát elsősorban a területi követelések, a biztonsági ügyek jelentik. A görög ciprióták ugyanis szeretnének visszakapni bizonyos részeket, melyeket az 1974-es török beavatkozás során elvesztettek. A déli tervek a jelenlegi nagyjából 37 százalékos török arányt 25 százalékra csökkentenék, míg az északiak a területek 29 százalékával egyeznének ki. Emellett a görög oldal azt követeli, hogy a török csapatok elhagyják a szigetet, mondván egy uniós országnak nincs szüksége egy harmadik hatalom gyámkodására (érdekes módon a brit jelenlét ennyire nem zavarja őket). A török fél ezzel szemben megőrizné önállóságát, és nem szívesen mondana le Ankara óvó kezéről, ami persze nemcsak katonai, de gazdasági téren is megnyilvánul.

###HIRDETES2###

Ciprus 1974-ben szakadt két részre, mikor a sziget déli részén többségben lévő görögök a görögországi junta támogatásával államcsínyt hajtottak végre, melynek végső célja az ország Görögországhoz csatolása volt. A török lakosság védelme érdekében Törökország nem sokkal később partra szállt, és megbuktatta az államcsínyt, közben több ezer ciprusit űzött el otthonából. A sziget északi része, területének mintegy 37 százaléka a puccs bukása ellenére is török megszállás alatt maradt. Az Észak-ciprusi Török Köztársaságot 1983-ban kiáltották ki, azonban önállóságát csak Törökország ismeri el. (MN)