Aki együttműködött a terroristákkal, túl sok jóra nyilván nem számíthat, talán jobb, ha menekül. Csakhogy nincs merre. Az egyedüli egérút nyugatra, Szíria felé nyílik, azonban a síita csapatok már ebben az irányban is támadást indítottak, hogy elvágják az útvonalat. Az ugyan mindenkinek érdeke lenne, hogy a terroristák folyamatosan hátrálva ne szökhessenek át Szíriába, a manőver mégsem örvend általános tetszésnek. Törökország a szunnita lakosság önjelölt védelmezőjeként aggodalmasan figyeli a síita mozgolódást, különösen mivel útjukban van a Moszultól nagyjából 60 kilométerre fekvő Tal Afar városa, ahol a lakosság többsége szunnita türkmén.
Hogy Törökország nyíltan beavatkozzon a harcokba, az valószínűtlen, egyelőre az ereje sincs meg hozzá a helyszínen. A várostól nem messze, kurd területen nagyjából 700 katonájuk van, illetve mintegy 2500, általuk kiképzett szunnita harcost vethetnének be azonnal. Mégis, ha a törökök fenyegetve éreznék érdekeiket, aligha riadnának vissza a közbelépéstől, ami viszont ismét teljesen felforgatná a viszonyokat.
Hogy a helyzet mennyire komoly, azt jól jelzi, hogy az iraki kormányfő a minap már háborút emlegetett. „Nem akarunk háborút, és nem akarunk szembeszállni Törökországgal. Ám ha mégis megtörténik, mi készen állunk rá. Úgy fogunk rájuk tekinteni, mint ellenségre, és úgy is fogunk bánni velük” – ígérte Haider al-Abadi. „Ha olyan erősek vagytok, hogyan foglalhatták el Moszult a terroristák?” – vágott vissza Mevlut Cavusoglu. A török külügyminiszter fején találta a szöget, hiszen kissé komolytalanul hangzik a NATO második legnagyobb hadseregével szemben annak az Iraknak a fenyegetőzése, amely még egy terrorszervezetet sem tudott önállóan megfékezni. Bármilyen valószínűtlen is azonban ez a forgatókönyv, az Iszlám Állam csak dörzsölheti a tenyerét, látva, hogy az Egyesült Államok két szövetségese egymás ellen acsarkodik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!