Murszi csatát nyert, Egyiptom vesztésre áll

A megpuccsolt Murszi örülhet, megsemmisítették az életfogytiglanját. Egyiptom viszont egyre szomorúbb hely.

Kedden felemelt kézzel, széles mosollyal nyugtázta a vastag rácsok mögött ülő Mohamed Murszi, hogy a tavaly ellene hozott életfogytiglani ítéletet megsemmisítette az egyiptomi legfelsőbb bíróság.

A betiltott Muszlim Testvériséghez tartozó volt egyiptomi elnököt a palesztin Hamasz, a libanoni Hezbollah, valamint Irán javára történő kémkedés vádja miatt ítélték el. A bíróság perismétlést rendelt el, de Murszi rácsok mögött marad, hiszen egy további végzés is érvényben van ellene.

Októberben azt a húszéves börtönbüntetésről szóló ítéletet hagyta helyben a bíróság, amely szerint erőszakkal oszlatott fel egy demonstrációt 2012-ben, több tüntető halálát okozva. Ám az ügyet még mindig nem zárták le, mert ügyvédei fellebbeztek.

Igaz, azt a harmadik ítéletet, amelyben halálbüntetéssel sújtották, november közepén megsemmisítették. Murszi és 105 társa korábban azért kapta a legsúlyosabb büntetést, mert a vádak szerint 2011-ben elfogása után két nappal csoportosan felfegyverkezve tört ki börtönéből. 

Murszi az arab tavasz által elsöpört diktátort, Hoszni Mubárakot követően Egyiptom első demokratikusan megválasztott elnöke volt a 2013-as katonai hatalomátvételig. A puccsot követően 2014 nyarán tartottak ismét választást, amelyen elsöprő győzelmet aratott a Murszi hatalmát megdöntő Fatah esz-Szíszi. Murszi 2013 júliusa óta van rács mögött.

Egy hete Recep Tayyip Erdogan török elnök határozott beszédben követelte Murszi szabadon engedését, Ankara szerint ugyanis csak ezzel lehetne normalizálni Egyiptom rettenetesen rossz gazdasági helyzetét.

A Murszi elleni életfogytiglani ítélet keddi megsemmisítése nemzetközi visszhangot kapott, viszont az ország súlyos gazdasági gondjai mintha feledésbe merültek volna. A terrorista merényletek térdre kényszerítették az idegenforgalmi szektort, a működőtőke-beáramlás, az Öböl menti országok jótékony befektetései radikálisan csökkentek, ezért szigorú költségvetési megszorításokat kellett bevezetnie a kormányzatnak. A fizetőeszköz átváltási rátájának lebegtetése (amikor is a jegybank nem avatkozik be az átváltási árfolyam alakulásába, hanem hagyja, hogy az a kereslet és kínálat hatására szabadon mozogjon) elszabadította az árakat, az alapvető élelmiszerek ára megduplázódott. Októberben akkora volt a cukorhiány, hogy a hatóságok zár alá vették a Pepsi egyiptomi üzemének cukorkészleteit, egy árvíz után a lakosok pedig nyíltan kritizálták az állami médiában a vezetés cselekvésképtelenségét. A Muzulmán Testvériség sem maradt tétlen, minderre válaszul novemberben meghirdette a szegények lázadásának titulált mozgalmát. Amire a hatóságok újfent razziákat tartottak és aktivistákat csuktak le.

Az ország eladósodása mindeközben folytatódik, az IMF egy 2,75 milliárd dolláros azonnali átutalással segített az országon, az összeg egy 12 milliárdos csomag első részét jelenti. A szociális-gazdasági helyzetet jól szemlélteti, hogy a nyolcvanmilliós ország nemzeti össztermékének egy százalékát kénytelen élelmiszer-támogatásokra költeni. Tavasszal ennek ellenére bébiételhiány lépett fel, és a családok tüntetésének csak az vetett véget, hogy a katonaság költségvetésének terhére külföldről szereztek be készleteket. Ami viszont nagyobb aggodalomra ad okot, az nem is az időről időre felcsapó tüntetések, hanem a biztonsági kihívások kellő kezelése és az ettől elválaszthatatlan idegenforgalmi szektor talpra állítása.

Egyiptom részben még a hidegháborús nagyhatalmi játszmák káros örökségét nyögve jutott abba a nehéz helyzetbe, ahol jelenleg van. A stratégiai, mindkét fél érdekét azonosképpen szolgáló erős amerikai–egyiptomi kapcsolatok korszakának már a múlt század kilencvenes éveiben leáldozott, azóta Washington azt a politikát követte, hogy a katonai-anyagi támogatást egyre inkább politikai, gazdasági reformfolyamatok véghezviteléhez kötötte. Legutóbb 2013-ban történt ilyen lépés, akkor emberi jogi aggodalmakra hivatkozva fenyegetett Washington az évi 1,3 milliárd dolláros támogatás megvonásával, de mivel az Obama-adminisztráció ezután elsősorban a szíriai fronton akart eredményeket elérni, inkább nem bolygatta az Egyiptomban tapasztalt rendfenntartói kihágások (már amennyiben a vérengzésbe torkolló zavargásokat lehet így nevezni) hátterét, és tovább folyósította a katonai kiadásokra fordítható összeget. Szakértők szerint az IMF-hitel akár alapja is lehet egy óvatos gazdasági építkezésnek, ám félő, hogy a viszonylagos nyugalom után megint forró új év köszönt az országra, ugyanis az arab tavasz január 25-i megünneplése több alkalommal járt már összetűzésekkel.