Az ország eladósodása mindeközben folytatódik, az IMF egy 2,75 milliárd dolláros azonnali átutalással segített az országon, az összeg egy 12 milliárdos csomag első részét jelenti. A szociális-gazdasági helyzetet jól szemlélteti, hogy a nyolcvanmilliós ország nemzeti össztermékének egy százalékát kénytelen élelmiszer-támogatásokra költeni. Tavasszal ennek ellenére bébiételhiány lépett fel, és a családok tüntetésének csak az vetett véget, hogy a katonaság költségvetésének terhére külföldről szereztek be készleteket. Ami viszont nagyobb aggodalomra ad okot, az nem is az időről időre felcsapó tüntetések, hanem a biztonsági kihívások kellő kezelése és az ettől elválaszthatatlan idegenforgalmi szektor talpra állítása.
Egyiptom részben még a hidegháborús nagyhatalmi játszmák káros örökségét nyögve jutott abba a nehéz helyzetbe, ahol jelenleg van. A stratégiai, mindkét fél érdekét azonosképpen szolgáló erős amerikai–egyiptomi kapcsolatok korszakának már a múlt század kilencvenes éveiben leáldozott, azóta Washington azt a politikát követte, hogy a katonai-anyagi támogatást egyre inkább politikai, gazdasági reformfolyamatok véghezviteléhez kötötte. Legutóbb 2013-ban történt ilyen lépés, akkor emberi jogi aggodalmakra hivatkozva fenyegetett Washington az évi 1,3 milliárd dolláros támogatás megvonásával, de mivel az Obama-adminisztráció ezután elsősorban a szíriai fronton akart eredményeket elérni, inkább nem bolygatta az Egyiptomban tapasztalt rendfenntartói kihágások (már amennyiben a vérengzésbe torkolló zavargásokat lehet így nevezni) hátterét, és tovább folyósította a katonai kiadásokra fordítható összeget. Szakértők szerint az IMF-hitel akár alapja is lehet egy óvatos gazdasági építkezésnek, ám félő, hogy a viszonylagos nyugalom után megint forró új év köszönt az országra, ugyanis az arab tavasz január 25-i megünneplése több alkalommal járt már összetűzésekkel.
