Obama magyar kampányguruja: Amerika destabilizálódhat

A kampányban az USA történelmének két leginkább elutasított politikusa vetélkedett.

– Több elnökválasztást is megélt már az Egyesült Államokban, Barack Obama 2008-as kampányában pedig személyesen is részt vett. Érezhető különbség van a korábbi és a most zajló referendumok hangulata között?
– A mai választásokkal egy eddig példátlan negatív kampány zárul le, ami persze az emberek hangulatára is hatással van. Árulkodó, hogy a felmérések szerint mindkét jelölt 60-70 százalékos népszerűtlenségi indexszel rendelkezik, ami történelmi mélypont, tehát egyik jelölt sem tudta pozitív módon lázba hozni az ország többségét. Különösen negatív a közhangulat a 2008-as választásokhoz képest. Míg jelenleg a két elnökjelölt, a demokrata Hillary Clinton és a republikánus Donald Trump is az Egyesült Államok történelmének két leginkább elutasított politikusa, addig Barack Obama személyét szinte messiási várakozás övezte. Obama fantasztikus beszédeket mondott, s az első fekete elnökjelöltként az emberekben optimizmust, reményt ébresztett. Érdekes, hogy Hillary Clinton noha az Egyesült Államok első női elnöke lehet, benne még hívei is legfeljebb egy jól képzett technokratát látnak.

– Mely témák uralják a közbeszédet a választások napján?
– Már semmi mást nem hallani, csak hogy a két jelölt egymást szidja. Trump arról beszél, hogy Clintont börtönbe kellene zárni, a demokrata kommunikáció pedig a republikánus jelölt nőket gyalázó, rasszista, idegengyűlölő kijelentéseit sulykolja. A kampány sárdobálásba ment át, már szó sincs szakpolitikai vitákról. Mindkét oldal kommunikációjában a „veszély” lett a kulcsszó. A jelöltek abban versenyeznek egymással, hogy ki tudja jobban megfélemlíteni a választókat.

– Hogyan csapódik le mindez a közemberek szintjén? A két tábor között is tapasztalható a gyűlölködés?
– Nem, a kampányban uralkodó ellentét a mindennapi élet szintjén azért nem jelenik meg. Ha valaki teszem azt Trump kitűzővel a táskáján száll fel a buszra, attól még nem fognak belekötni a demokraták. Más a helyzet a politikai tömegrendezvényeken, ott már felszínre tör a kampányra jellemző frusztráció: rendszeresen vannak hírek arról, hogy egy-egy ilyen eseményen az ellentábor transzparensekkel, bekiabálásokkal zavarja meg a beszédeket. Fontos kérdés az is, hogy mi várható a választás után. Én tartok attól, hogy bármelyik jelölt is nyer, az ország destabilizálódhat. Ha Trump veszít, az amerikai elitben csalódott emberek tömegei lesznek rettenetesen elkeseredve, mondván, már megint nyert a „rendszer” ami közismerten korrupt és manipulált. Abban az esetben pedig, ha Clinton bukja a választásokat, vajon a megfélemlített illegális bevándorlók ölbe tett kézzel várják majd, hogy kitelepítsék őket az országból? A muszlimok szó nélkül tűrik majd, hogy a Trump-kormány esetleg csorbítsa szabadságjogaikat, és bűnbakként kezelje őket? Mindkét oldal olyan indulatokat gerjesztett, amelyek könnyen elszabadulhatnak a választásokat követően. Ebből a szempontból tehát pesszimista vagyok. Elképzelhető, hogy a választások végével csak a politikai cirkusz következő fejezete kezdődik majd el.

– A Gallup egy friss felmérése szerint a kampány nemcsak az emberek politikába vetett hitét ingatta meg, de súlyos bizalmi válsággal szembesül az amerikai sajtó is. A válaszadóknak mindössze 32 százaléka fogadja el fenntartások nélkül a fősodrú médiában elhangzottakat, ami azt sugallja: a sajtónak a most tapasztalható szélsőséges közhangulat kialakulásában közvetlen felelőssége van…
– Trump populizmusa szélsőséges, ugyanakkor nem alaptalan. Ezért aztán van igazságtartalma az általa mantrázott, egyébként klasszikus republikánus véleménynek is, miszerint a fősodrú média jelentős része alapvetően baloldali érzelmű. Ez a CNN, az MSNBC, az ABC és más csatornák adását nézve könnyen belátható. Az elmúlt hónapokban a műsoridő túlnyomó része Trump nőügyeiről és egyéb bortányairól szólt, mintha ezen kívül semmi más nem történne az egész világon. Csakhogy nem különb az erre adott jobboldali válasz sem, mikor a Fox News előveszi Clinton ügyeit, hogy aztán éjszakákba nyúlóan tárgyalja azokat. Érthető tehát, hogy a médiafogyasztó egyre bizalmatlanabb. Ezzel párhuzamosan zajlik egy másik látványos folyamat is, a klasszikus, mélyebb tartalmakat előállító újságírás haldoklása. A rövidebb, szórakoztató tartalmak és a közéleti eseményeket humorral kezelő műsorok elsőbbsége látványos, miközben rohamosan csökken az amerikai emberek olvasási hajlandósága is. Úgy gondolom, ez egy öngerjesztő folyamat: a média a piaci igényekre válaszul szélsőséges, rövid és felszínes tartalmakat gyárt, ami tovább rontja a fogyasztói kultúrát.

– A napokban az ismert baloldali filozófus, Slavoj Zizek egy interjúban állt ki Trump mellett. Szerinte Clinton képviseli az igazi veszélyt azzal, hogy egy íratlan szabályokon szerveződő, álságos politikai kultúrát képvisel. Ezzel szemben a radikális Trump győzelmével még időben átalakulna a rendszer, az Egyesült Államok jogállama ugyanis egyelőre elég stabil ahhoz, hogy megakadályozza egy fasiszta kormány kiépülését. Egyetért ezzel?
– Az állítás azon részével teljesen mértékben egyetértek, hogy Clinton győzelme esetén nem lélegezhetünk fel. A társadalomban most uralkodó frusztráció a demokraták győzelmével csak fokozódhat, ezért négy év múlva akár egy még Trumpnál is rosszabb republikánus jelölt jöhet. Úgy gondolom azonban, hogy nem lehet alábecsülni a Trumpban rejlő veszélyt, nem látható ugyanis, hogy mihez kezd majd, ha hatalomhoz jutott. Ilyenkor szokás említeni a Hitler-hasonlatot: ő is populista politikus volt, akit demokratikus keretek között választottak meg. Hitler esetében is sokan kételkedtek abban, hogy tényleg szörnyűségeket tesz majd, sőt az igazi borzalmakat valószínűleg alig valaki látta előre. A hasonlat persze nem pontos, hisz tény, hogy az amerikai jogállam valóban korlátozza az elnök hatalmát. Amikor azonban a fékek és ellensúlyok rendszeréről beszélünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az amerikai politikai és civil intézmények élén is csak emberek vannak, akiknek radikalizálódhatnak a nézeteik.