Orosz inváziótól tartanak Európában

Általános a félelem a balti országokban, Litvániában már egy lehetséges orosz katonai támadásra készülnek. De ennyire talán mégsem eszik forrón a kását.

Orosz katonai támadásra figyelmeztető tájékoztató füzetet adott ki Litvánia az állampolgárai számára, melyben 75 oldalon át képekkel mutatják be a lehetséges orosz fegyvereket, és túlélési technikákkal látják el a lakosságot. A hatóságok emellett egy telefonvonalat is létesítettek, melyen a litvánok bejelenthetik az általuk kémgyanúsnak tartott személyeket. A mostani intézkedéssorozatot különösen aktuálissá teszi, hogy az oroszok a nemrégiben Iszkander-M típusú, rövid hatótávolságú hadműveleti-harcászati rakétákat szállítottak az ország legnyugatibb területére, a kalinyingrádi enklávéba, és a légvédelmüket is megerősítették.

A Baltikum körüli helyzet már évek óta foglalkoztatja a NATO politikai és katonai döntéshozóit. Két évvel ezelőtt a newporti NATO-csúcson a tagországok döntést hoztak arról, hogy megerősítik a kelet-közép-európai tagországok védelmét. Ez ekkor még a gyorsreagálású erők fejlesztésére és közös gyakorlatok végrehajtására korlátozódott, de nem terjedt ki szövetséges erők állomásoztatására. A 2-7 napon belül a térség bármely részén bevethető, „lándzsahegynek” nevezett gyorsreagálású dandár már a múlt évben megalakult, mint ahogyan létrejöttek a NATO-erők tagországi integrációját segítő vezetési pontok mind a három balti országban, a többi kelet-európai NATO-tagországban, úgymint Bulgáriában, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában.

Az idei varsói csúcson a NATO már tovább ment: megállapodtak abban, hogy a balti államokban és Lengyelországban létesítendő „előretolt jelenlét” keretében egy-egy többnemzeti zászlóalj-harccsoportot fognak állomásoztatni rotációs rendszerben. Ennek nyomán a tagországok védelmi miniszterei októberi ülésükön megegyeztek a haderő-telepítés technikai részleteiről, amely alapján 2017 tavaszán megkezdődik a NATO zászlóaljak baltikumi és lengyelországi telepítése. A katonai szövetség tájékoztatása szerint így Lettországba kanadai vezetés mellett Albánia, Olaszország, Lengyelország küld katonákat, Litvániába pedig német vezetés mellett Belgium, Horvátország, Franciaország, Hollandia, Norvégia és Luxemburg járul hozzá a közös haderőhöz. Észtországban brit vezetés mellett dán és francia katonák szolgálnak majd, Lengyelországban viszont amerikai vezetés mellett Románia és Nagy-Britannia alegységei lesznek jelen. Ugyancsak a jövő évtől a Magyar Honvédség is hozzájárul egy századnyi erővel a balti országok védelméhez.

A NATO döntésekre válaszul az oroszok most szerdán bejelentették: az észak-atlanti szövetség védelmi ellenlépésekre kényszeríti Oroszországot. „A szövetségi állam nyugati határainál az Egyesült Államok és más NATO-tagországok aktívan növelik támadó potenciáljukat, új bázisokat nyitnak és fejlesztik a katonai infrastruktúrát. Nem szűnnek az arra irányuló kísérletek, hogy gazdasági és politikai diktátum, valamint katonai erő segítségével megpróbálják más országokra ráerőltetni a saját akaratukat. Nyílt információs háború folyik” – jelentette ki Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter, aki szerint ezek a lépések aláássák a stratégiai stabilitást, és arra kényszerítik Oroszországot, hogy védelmi jellegű ellenlépéseket tegyen, egyebek között a nyugati stratégiai irányba.

Valóban van-e félnivalójuk a balti államoknak, vagy csupán belpolitikai pánikkeltésről van szó a litvánok esetében? Lapunk megkeresésére Szenes Zoltán egyetemi tanár, volt vezérkari főnök jelezte: ugyan Európában a NATO-tagországok hadereje lényegesen nagyobb, mint Oroszországé, az orosz nyugati katonai körzetben már 300 ezer katona van, az Oroszországgal határos NATO-tagországokban pedig csak 27 ezer egyenruhás állomásozik. Az igazi probléma azonban abban áll, hogy a Baltikumban nincsenek NATO-erők. A katonai szakértő ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy a RAND Corporation nevű amerikai kutatóintézet az év elején a meglévő katonai erőviszonyok alapján számítógépes szimulációt végzett, melyből az derült ki, hogy az orosz katonai erők maximum 60 órán belül el tudnák érni a balti államok fővárosait. A szakember helyesnek tartja ezt a becslést, ezért a NATO-erők előretelepítése nemcsak az erőviszonyok javítását szolgálja, hanem azt a célt is, hogy egy esetleges baltikumi katonai konfliktus esetén az oroszok ne csak észt, lett és litván katonákkal találják magukat szembe. Így orosz részről most már nagyon kockázatos lenne egy háborús konfliktus kirobbantása, nem beszélve arról, hogy a NATO-erőkkel való esetleges összecsapás esetén könnyebb lenne a kollektív védelmet megtestesítő 5. védelmi cikket is életbe léptetni. „A mostani lépéseknek így védelmi-elrettentési jellege van, hiszen a hidegháború óta először jelennek meg NATO-erők a Baltikumban” – hangsúlyozta Szenes Zoltán.

Az egykori vezérkari főnök szerint – aki tanít a Balti Védelmi Akadémián is – az invázióra felkészítő füzetek terjesztésének politikai okai is lehetnek, az általános félelmet a nemzeti kormányok a probléma biztonságosítására is felhasználhatják, még ha ezekben az országokban kétségtelenül általános a félelem egy orosz katonai támadástól. A tartalékosok számának növelése, a jogszabályi változtatások, illetve a mostani NATO-erősítés azonban jelentősen csökkentheti ezeket a félelmeket.