Csakhogy a terrorveszély annak ellenére is fokozódott – ma pedig talán súlyosabb, mint valaha –, hogy Hollande erős megfigyelési jogköröket fogadtatott el, katonák ezreit vezényelte az utcákra, szigorította a gyűlöletbeszéd büntethetőségét, ráadásul parancsot adott az Iszlám Állam szíriai ágának bombázására. Ennek ellenére sorra jöttek az újabb csapások, köztük a második világháború óta a legsúlyosabb támadásnak elkönyvelt tavaly novemberi párizsi, illetve az idei nyáron elkövetett nizzai merényletek. A rendkívüli állapot továbbra is érvényben van, Hollande pedig kezd kifogyni az eszközökből, mindezt úgy, hogy a helyzet gyakorlatilag jottányit sem javult.
A Financial Times információja szerint a szocialisták jelenleg abban bíznak, hogy alternatívát tudnak kínálni a nemrég a jobbközép elnökjelöltjévé avanzsáló Francois Fillon liberális gazdaságpolitikai elképzeléseivel szemben. Jelenleg viszont a helyzet inkább úgy áll, hogy a baloldal hagyományos zászlóvivőjének nem a legnépszerűbb konzervatív politikussal kell felvennie a versenyt, már az is nagy eredmény lenne, ha legalább a közelébe tudna kerülni a jelenleg vezető Fillon–Le Pen kettősnek.
A Szocialista Párt januárban tart előválasztást, itt dől el, ki indul a pártból az elnöki címért. Hollande hivatalosan még nem jelentette be indulását, Arnaud Montebourg egykori gazdasági miniszter, Benoît Hamon, az oktatási tárca volt vezetője, és Marie-Noëlle Lienemann szocialista szenátor viszont igen, ám kérdéses, ők mennyivel tudnának jobb eredményt elérni, mint Hollande. Manuel Valls miniszterelnök, aki elméletileg valamivel népszerűbb az államfőnél, úgy tűnik, nem méreti meg magát.
