Reménytelen békeharc Kolumbiában

Hiába az új és jelentősen módosított megállapodás, még mindig az ellenzők vannak többségben.

A kolumbiai kormány és a radikális marxista gerillaszervezet, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) Santa Fé de Bogotában aláírta a szeptemberben már aláírt, de most módosított békemegállapodást. A kormány és a FARC okult az október elején tartott népszavazás kudarcából, ezért Álvaro Uribe, Juan Manuel Santos kolumbiai elnök elődjének javaslatára ezúttal a parlament szavaz róla, hogy elkerüljék az előzetes kampánnyal járó újabb feszült légkört. De a FARC megállapodását most is elutasító ellenzék új népszavazást akar, nem pedig parlamenti vitát.

Santos két volt konzervatív elődje, az előző megállapodást is elutasítók vezetője, Andrés Pastrana (1998–2002) és Álvaro Uribe (2002–2010) főleg azért mond nemet az új paktumra, mert kihagyták őket a kubai fővárosban folytatott tárgyalásokból. Ráadásul úgy hozták nyilvánosságra az újraírt megállapodást, hogy előtte bele se nézhettek a szövegbe.

Az ellenzők és a kormány közötti hét eleji megbeszélésen kiderült, hogy továbbra sincs remény a két ellentábor közötti megegyezésre. Santosnak azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy a közel 49 millió lakosú országban 21 millió kolumbiai, azaz a szavazásra jogosultak majd kétharmada – 62,1 százaléka – nem járult az urnák elé. A több mint 300 oldalas dokumentum ennek ellenére átvette az ellentábor követeléseinek több mint kétharmadát.

Az eredeti elképzeléssel ellentétben a megállapodás mégsem lesz az alkotmány része. Az áldozatok az igazságtételi testülettől két plusz egy évig kérhetnek a nyomozását a gerillák bűncselekményeinek ügyében, és csak tíz évig működik, de ez a határidő is meghosszabbítható újabb öt évvel. A 38 bíró között nem lesznek külföldiek, de tíz nemzetközi jogi szakértő részt vehet munkájukban, és az alkotmánybíróság felülbírálhatja döntéseit. Biztos, hogy Uribe és hívei azzal a ponttal sem értenek egyet, amely lehetőséget ad a volt FARC-tagoknak, hogy bejuthassanak a parlament két házába már a következő, 2018-ban esedékes választásokon. A gerillák drogkereskedelme kapcsán sem fogalmaz egyértelműen a szöveg.

Egyáltalán nem jó előjel az esemény szempontjából, hogy új erőre kaptak a tíz éve nagy nehezen pacifikált gerillaellenes félkatonai szervezetek, mert a múlt hétvégén lelőttek három olyan baloldali vezetőt, aki támogatta a békekötést. A hadsereg is összecsapott a FARC egyik egységével, és szintén végzett két gerillával.

A békemegállapodás hívei újra lelkesen üdvözölték a hírt, mert elegük volt az 52 éve kezdődött rejtett polgárháborúból, amely csaknem hétmillió lakost tett földönfutóvá, és legalább 220 ezer halálos áldozatot követelt. De még mindig ők vannak kisebbségben. A lakosság életszínvonalát vizsgáló és idén tavasszal közzétett felmérés egyik beszédes adata ugyanis rávilágított az októberi népszavazástól távol maradók kiugróan magas arányára.

A megkérdezettek csaknem kétharmada (61,7%) nem tud elég ennivalót venni, és a szolgáltatásokat se tudja fizetni, ezért nem a gerillaháború lezárását tartja a legfontosabbnak. A gazdasági előrejelzések is arra utalnak, hogy idén is nőni fognak az árak a 2008-ban tapasztalt hirtelen áremelkedésekhez hasonlóan, és a dollár gyorsan ingadozó árfolyama sem a lakosoknak kedvez. Santos és kormányzata tehát hiába bírja a nemzetközi szervezetek és a térségi államok, köztük az Egyesült Államok támogatását a béketeremtési kísérlethez, ez még édeskevés a tényleges békéhez.