Japánban nem szokás a betegségekről beszélni. Sőt, semmilyen magánéleti dologról. Csak akkor hallani valakinek a harcáról a rákkal, amikor már legyőzte, vagy ha belehalt. Kobajasi Mao bloggal feszegeti a kényes határokat, amelyben nyíltan beszél küzdelméről.
„Két évvel ezelőtt, 32 évesen diagnosztizáltak mellrákot. A lányom három-, a fiam egyéves volt ekkor. Azt gondoltam, minden rendben lesz, kikezelik, és visszatér az élet a normális kerékvágásba. De közel sem volt ilyen egyszerű, és még mindig vannak rákos sejtek a testemben.
Sokáig eltitkoltam a betegségemet. Mivel televízióban szerepelek, féltem, hogy ha a nyilvánosság elé állok a bajommal, sokan a betegséggel fognak azonosítani, esetleg gyengének néznek majd. Igyekeztem, hogy minél kevesebben lássanak, amikor az orvoshoz megyek, és egyre több emberrel szakítottam meg a kapcsolatot, nehogy kiderüljön a betegségem. Nálunk ugyanis minden gyengeség szégyen.
Húsz hónapig éltem így, mígnem egyszer az orvosom azt mondta: ne bújjak el a rák mögött. Ekkor jöttem rá, hogy a betegséget használtam arra, hogy ne éljek többé.”
Kobajasit egy cikkben idézi a BBC, amelyben a műsorvezető elmeséli, a sztereotípiák miatt úgy érezte, hogy az élete csőd lett, nem elég jó anya és feleség, mivel nem tudott főzni, gyerekeit nem tudta iskolába vinni. Mindezt annak ellenére, hogy a családja ezt sohasem éreztette vele. Ekkor döntött úgy, hogy blogot ír, és segít a hozzá hasonlókon. Az oldal óriási siker lett, a legolvasottabb blog az egész országban.
A nő nem titkolt szándéka, hogy ledöntse a falakat, és rávegye honfitársait, hogy ne magukban őrölődjenek problémáikkal.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!