„Víz sincs, hogy lemossuk a vért a műtőasztalról”

A kórházakban se gyógyszer, se kötszer, se áram. Van viszont éhezés és lövöldözés.

– Legalább egy újszülött mindennap meghal. Ilyen szomorú adatot eddig még sosem produkáltunk – nyilatkozta egy caracasi orvos a The New York Timesnak. – Antibiotikum nincs, fertőtlenítőszer nincs, áramszünet viszont van. Annyi orvos pedig szintén nincs, hogy kimaradáskor a kritikus állapotban lévőket manuálisan lélegeztessük, életben tartsuk – magyarázta.

Az ország nagy részében a gumikesztyű is sokszor luxustermék, arra kérik a műtétre várókat, hogy hozzanak magukkal. Egy Mérida állambeli intézményben még a víz is hiánycikk, így kénytelenek buborékos ásványvízzel megtisztítani a véres műtőasztalt. – Olyan, mintha a XIX. században lennénk – mondta a helyi orvos.

A The Guardian által megszólaltatott barcelonai Dr. María Gonzales megpróbált visszaemlékezni a pillanatra, amikor rájött, ez már élet-halál kérdése. – Talán akkor, amikor olyan fertőző bőrbetegségben szenvedő páciensekkel lettünk tele, amely szappannal, fertőtlenítővel és vízzel is megelőzhető lett volna. Vagy amikor megláttam a sok kórosan sovány gyereket. Ilyesmit csak orvosi tankönyvekben láttam azelőtt, főként afrikai országok példáival. Vagy talán akkor, amikor negyven perc hideg vizes zuhanyt rendeltem el az egyik betegemnek, mert elfogyott a lázcsillapító.

A diftéria is visszatért, miközben Venezuela volt az első latin-amerikai ország, amely kiirtotta a kórt. A zikavírusos megbetegedések is gyakoriak. Pontos adatokat nem lehet tudni, mert a többi érintett országgal ellentétben Venezuela elnöke erről sem tesz említést.

A barcelonai doktornő titokban becsempészte a The Guardian újságíróját a kórházba. Panaszkodni fél, mert néhány orvostársa már megjárta emiatt. (Erre később még visszatérünk.)

Az alagsorban a radiológia már egy ideje nem üzemel. A folyosó telis-tele piszkos ágyakon vagy földön fekvő betegekkel. A második emeleten, a traumatológián páciensek tucatjai várnak egy csont helyrerakásra, mert nincsenek sínek, sem semmi, ami ehhez szükséges. A nővérek kólásüvegekkel rögzítik ideiglenesen a törött végtagokat. – Vannak kórházak, ahol működik a radiológia. De mivel nyomtatásra nincs pénz, az orvosok mobiltelefonjaikkal fotózzák le a képet, és úgy műtenek – mondja a doktornő.

A kórház nyolcadik emeleti pszichiátriai szárnya talán még az eddigieknél is felkavaróbb látvány. – Nincsenek megfelelő gyógyszereink, ezért legfeljebb szedálni tudjuk a betegeket. A patológiájuk csak rosszabbodik, visszafordíthatatlan károkat okozva ezzel.

Itt azonban még mindig jobb állapotok uralkodnak, mint a Barquisimetóban található elmegyógyintézetben. A The New York Times újságírója ellátogatott az intézmény – gyakorlatilag elfeledett – betegei közé. Az El Pamperóban már két éve nem praktizál pszichiáter. Víz csupán pár órára van naponta, étel szinte semmi, mindenki alultáplált.

A gyógyszerek hiánya miatt egyes betegek a földön agonizálva vergődnek, hallucinációktól kínlódva. A kevés fennmaradó ápoló naponta hoz meg kemény döntéseket: ki kapja azt a pár szem nyugtatót, ami maradt? Ki a leginstabilabb?

Több női betegnek még nadrág sem jut, ők pólóban és alsóneműben rohangásznak. Egyikük leharapta egy másik nő orrát. A sérültnek műtétre lenne szüksége, hogy helyrehozzák a deformációt, erre azonban semmi esélye nincs.

Mintha csak egy filmjelenet lenne, de ez a valóság. Sok orvos arról számol be, hogy bandatagok elözönlötték a kórházakat és fegyverrel kényszerítették őket, hogy műtsék meg társukat. – Volt, hogy éppen operáció közben az egyik férfi folyamatosan pisztolyt tartott a fejemhez, hogy mentsem meg az asztalon fekvő életét, különben megöl – mondta a barcelonai kórház egyik gyógyítója.

A fenyegetések még gyakoribbak, ha egy bandatag sokáig várakozik műtétre. Ez pedig szinte mindenkit érint, mivel alig működik néhány műtő, és az altatáshoz szükséges gyógyszerek is hiányoznak. – Bejöttek, és szétlőtték az emeletet. Követelték, hogy a haverjuk kerüljön sorra – hangzik a beszámoló.

Ha nem a bandatagok, akkor a chavizták (az egykori elnök hívei) mennek neki az orvosoknak. A Maduradas.com ellenzéki portál beszámolt a Maracay-i Központi Kórház egyik orvosának az esetéről, aki az egészségügy borzalmas állapota és az orvosok alacsony fizetése miatt tüntetett. A traumatológián dolgozó férfi szerint egy csoport megtámadta, ütötték-verték, elvették a mobilját. A vele tartózkodó kolléganőjének kitépték a haját, és fojtogatták.

Annak ellenére, hogy Venezuela a világ olajban egyik leggazdagabb országa, gazdasága mára teljesen összeomlott. Amikor a kőolajárak az egekben voltak, az akkori vezetés eltékozolta a bevételeket, most pedig, hogy egy ideje a piaci ár mélyrepülésben van, teljes a káosz. Az ország valutája, a bolívar szinte értéktelen.

A krízist tetézi a kongresszusi többséggel bíró jobboldali Demokratikus Egység Kerekasztala (MUD) és Chávez utóda, a még mindig elnökként funkcionáló Nicolás Maduro közötti politikai ellentét. A MUD még januárban humanitárius krízist hirdetett, és nemrég sikerült egy olyan törvényt átvernie, amely engedélyezi a nemzetközi segélyek elfogadását. Maduro ezt még mindig nem hagyta jóvá, és nem is hajlandó elfogadni. Televíziós interjúban a segélykérést a személyét aláásó és a kórházak privatizálását elősegítő lépésnek nevezte. – Kétlem, hogy a világon bárhol is lenne a miénknél jobb egészségügy, kivéve Kubát – mondta az elnök.

A valóság azonban ennek pont az ellenkezőjét mutatja. Arra pedig egyelőre esély sincs, hogy Madurót még idén elmozdítsák pozíciójából.

###HIRDETES2###