A New York Times visszarakta a képre vetélytársát

A Times fotósa levette a Post címlapját a falról egy képhez. Nem kellett volna.

Közel egy időben azzal, hogy a TV2 nem túl finoman, de azért mégiscsak sikeresen kisatírozta a budapesti hotelszobában békésen olvasgató Ryan Gosling kezéből a Magyar Nemzetet, a világ másik felében is sztori lett abból, hogy a New York Times fotósa száműzte a lapban közölt egyik fotójáról a vetélytárs Washington Postot.

Ennek a sztorinak a lényege és a végkifejlete azonban egy kicsit más.

Először is, az olvasók úgy értesülhettek az ügyről, hogy december 13-án maga a New York Times tett közzé helyesbítést, amely beismerte, hibáztak akkor, amikor a Washington Post bekeretezett címlapját kicsit arrébb helyezte a fotós felvételén. Annyira arrébb, hogy az nem volt már rajta a képen. A helyesbítés így szólt: „A cikkhez tartozó fő fotó korábbi változatát, amelyen a Demokrata Párt országos bizottságának székházában egy számítógép és egy iratszekrény látható, nem lett volna szabad közölnünk. A fotós az iratszekrény felett lévő bekeretezett képet eltávolította – amelyen a Washington Post egyik címlapja volt látható –, mivel az becsillanást okozott a megvilágításnál. A felvétel új verziója már úgy mutatja a helyszínt, ahogy az rendes körülmények között fest, a bekeretezett újsággal a helyén.”

A felvétel egyébként azt az iratszekrényt ábrázolja, amelyet az 1972-es Watergate-betörés során feltörtek, felette pedig a Washington Post címlapos sztorija látható a Watergate-ügyről. Akkoriban ugyanis ez a lap vitte a zászlót ebben a témában, és közölte a rejtélyes „Mélytorok” infóit az újság hasábjain. (Azóta tudjuk, az informátor nem volt más, mint Mark Felt, az FBI igazgatóhelyettese.)

A képen látható még a Demokrata Párt országos bizottságának egy számítógépszervere is, amelyről a képaláírás azt állítja, hogy ezt törték fel orosz hackerek a 2016-os elnökválasztási kampány során. Maga a terjedelmes New York Times-cikk pedig arról szól, miképpen befolyásolta az orosz kibertámadás a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányt.

Kétségtelen, ez a sztori most az amerikai liberális sajtó kedvence, és sem a fotó, sem a cikk nem nélkülözi az erős, de némileg szájbarágós és ügyetlen szimbolikát, amikor a watergate-es betörést a számítógépes rendszerbe való orosz betöréshez hasonlítja. (Emlékezetes: a Watergate Nixon lemondásával járt, így a hasonlítgatás elég vészjósló és azt sejteti, a Times nem fogja ezt a csontot egyhamar elengedni.) Iratszekrény, Washington Post, Watergate-ügy, oroszok által feltört szerver. Értik.

Ám most nem erről az ügyről szólok, csak a képről. Ahogy a Washingtonian magazin online cikke is rögzíti, a fotó esetében csupán annyi történt, hogy Justin T. Gellerson washingtoni fotóriporter a helyszínen úgy találta, a fényképen a vakufény előnytelenül visszaverődik a bekeretezett képről, ezért levette azt a falról, amíg a felvételt elkészítette.

Amint a New York Times szerkesztői értesültek erről, visszaküldték Gellersont a helyszínre, hogy örökítse meg ismét a szekrényt, immár a Washington Posttal együtt, majd a New York Times online szájtján cserélték a fotót és a cikkhez biggyesztették a helyesbítést.

Két dolgot azonban mindenképp érdemes hangsúlyozni itt. Először is, a szerkesztők nem csupán a vetélytárs iránti korrekt viselkedés jegyében akaszttatták vissza a képet. Arról van szó ugyanis, hogy minden komolyabb lap esetében a hírfotóknál tiltják, hogy a fotós önhatalmúlag megváltoztassa vagy rendezgesse a helyszínt a hatásosabb kép érdekében. Arról lehet persze vitatkozni, mennyire számít ez a kép illusztrációnak, csendéletnek és mennyire hírfotónak – a szerkesztők úgy ítélték meg, az utóbbiról van szó, ezért nem szabad átvariálni a berendezést.

Másodsorban az álhírek elleni hadakozásban a New York Times nyilván ezzel a precizitással is hangsúlyozni szeretné, hogy nem enged alapelveiből a Facebook korában sem.

Azt már csak én teszem hozzá, kap némi gellert ez az igyekezet, mármint hogy mindez pont egy olyan sztori (az orosz hackerek és Trump) esetében kerül elő, amelynek valóságtartalma finoman szólva is nehezen dokumentálható hitelesen, már csak az ügy jellegéből adódóan is.

Az eset azonban azt is mutatja, hogy egy bizonyos szint fölött nem szokás egy másik sajtóterméket eltüntetni a felvételekről. Egyszerűen nem szempont. És ez még akkor is így van, ha a magyar szabályozás a televíziós hírműsorok esetén valóban tiltja a „termékelhelyezést”. (Vagyis az olyan reklámot, ahol a hirdetés mintegy „véletlenül” bukkan fel a képernyőn, és a néző nem értesül arról, hogy neki most valamit direkte el akarnak adni, pedig de.)

Merthogy vannak esetek, amikor a kérdéses termék éppenséggel a sztori lényegéhez tartozik. Az RTL Klub például ugyanabban a témában forgatott, mint a TV2, és nem tartotta szükségesnek kitakarni a Magyar Nemzetet. Mert ilyen esetben meglehetősen vaskalapos, avagy rosszindulatú értelmezés erre hivatkozva kiretusálni egy újságot a felvételről.

És ezen az sem változtat, hogy a Watergate egy kicsit komolyabb sztori, mint a Budapesten a magyar fürdővel, a magyar zsömlével és a Magyar Nemzettel ismerkedő Ryan Gosling.

Hacsak tényleg nem lesz új sajtómódi a valóság meghackelése.