Alig két évet adna Brüsszel a brexitre

Michel Barnier kiemelte: világos egyezményt akarnak.

A brit kormány jogi képviselője szerint „egysoros törvénytervezet” beterjesztésével és elfogadtatásával megoldható az EU-tagság megszűnéséhez vezető folyamat hivatalos elindítása, ha a brit Legfelső Bíróság úgy dönt, hogy ehhez parlamenti jóváhagyás kell.

A bíróság e héten tart négynapos tárgyalást annak eldöntésére, hogy a kormánynak kell-e kérnie a parlament jóváhagyását a lisszaboni szerződés 50. cikkelyének aktiválásához. Ez a cikkely szabályozza – és aktiválása hivatalosan el is indítja – a kilépési folyamatot.

Theresa May miniszterelnök álláspontja szerint a cikkely aktiválása – amelyet a kormány a jövő év első negyedének végéig irányzott elő – az ő személyes döntési jogkörébe tartozik, és e döntéséhez nem kell előzetes parlamenti jóváhagyás, miután az EU-tagságról június 23-án rendezett népszavazáson a választók többsége arra voksolt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból.

Ezt az álláspontot azonban a parlament kikezdhetetlen döntési szuverenitásának elsőbbségét vallók jogilag megtámadták a londoni felsőbíróság előtt. Az első fokon eljáró bírói fórum a múlt hónapban a kereset beterjesztőinek adott igazat, kimondva: a brit parlament szuverén jogkörébe tartozik a döntés az EU-tagságot megszüntető folyamat elkezdéséről.

A felsőbírósági végzés ellen a kormány a Legfelső Bírósághoz nyújtott be fellebbezést. Ennek második, keddi tárgyalási napján a kabinet jogi főképviselője, James Eadie kijelentette: ha a legfőbb fellebbviteli fórum a felsőbírósági döntést hagyja jóvá, akkor a kormány egysoros törvénytervezetet terjeszt a parlament elé az 50. cikkely aktiválásáról. Eadie szerint ebben semmiféle részletesebb utalás nem szerepelne még arra sem, hogy a kabinet milyen stratégiát választ majd az Európai Unióval folytatandó kilépési tárgyalásokon.

A kormány jogi képviselője sokkal nagyobb problémának nevezte a felsőbírósági döntés esetleges legfelső bírósági megerősítésének precedensjogi következményeit. Érvelése szerint az első fokon hozott végzés véglegesítése eddig nem ismert korlátozok közé szorítaná a kormányt illető végrehajtói jogkör gyakorlásának szabadságát a külügyek irányításában. Eadie szerint ennek „a lehetséges legsúlyosabb következményei lennének” a korona által a kormányra ruházott királyi kiváltság (Royal Prerogative) döntési jogkörének használatára a külpolitikában.

Lord David Pannick, az előzetes parlamenti jóváhagyást követelő kereset benyújtóinak ügyvédje – az egyik elismertebb brit jogi szaktekintély, aki a brit uralkodó jogi képviseletét is ellátja – a keddi tárgyalási napon azonban kifejtette: a brit EU-tagságról tartott népszavazásnak politikai jelentősége van, de semmiféle jogi relevanciával nem bír, és semmiképpen sem hatalmazza fel a kormányt arra, hogy a brit EU-tagságot megszüntető folyamatot az 50. cikkely parlamenti jóváhagyás nélküli aktiválásával elindítsa.

Lord Pannick érvelése szerint a brit parlament az EU-tagságot rögzítő, 1972-ben kelt törvényt sem azzal a szándékkal alkotta meg, hogy a kormány a kiváltságjoggal élve önmaga eltörölhesse Nagy-Britannia uniós tagságát.

A Legfelső Bíróság csütörtökön fejezi be a fellebbezés tárgyalását, és várhatóan január második felében hozza meg jogerős döntését.